A nagymarosi remetebarlangok titkai – az eltűnt zebegényi monostor nyomában

A mai Zebegény és Nagymaros között található Szent Mihály-hegyen a meredek sziklafal oldalában titokzatos barlangok emelkednek a Duna hullámai fölé. A misztikus hely a dömösi Duna partról is jól látható, a sziklába vájt üregek nehéz, csúszós, fokozott óvatosságot igénylő túrával közelíthetőek meg. Amikor a nehezén túl vagyunk, és elérjük úti célunkat, egy pillanatra eláll a lélegzet, mert az elénk táruló különleges panoráma mindenért kárpótol. Vajon kik éltek itt, a világtól elvonultan, a barlangok mélyén? Azt hihetnénk, hogy ma már mindenre van válaszunk, azonban a hegy őrzi még titkainak nagy részét.

A legenda szerint élt egy szerzetes a hegyen, aki az angyalok hárfázásának hívogató dallamát hallotta. Magányos elvonultságában egy okos szamár volt a társa, aki a hátán két vödörrel minden nap leballagott a Dunához, beállt a vízbe olyan mélyre, hogy a vödrök megteljenek, majd friss vízzel ballagott vissza gazdájához. Az öregek azt is mesélték, hogy a falusiak gyakran felkeresték a szerzetest, hogy tanácsot kérjenek tőle az élet dolgaival kapcsolatban. A közeledőkre a szamár figyelmeztette a remetét, aki ilyenkor visszavonult a barlangba és onnan osztotta tanácsait. Ezen a ponton a legendánk ketté válik. Az egyik verzió szerint, a szamár a Duna áradásánál vízbefulladt, a szerzetes pedig bánatában a vízbe ölte magát. A másik verzió szerint, a falubeli csibészek rakták tele kővel a szamár vödreit, aki így a Dunába fulladt, a szerzetes pedig éhen halt a hegyen, mivel a szamárral nem csak a víz, hanem a falubeliek által felküldött élelem is elmaradt.

A remetebarlangok ma Nagymaros közigazgatási területéhez tartoznak, azonban ez nem volt mindig így. Egy 1725-ös birtokperből tudjuk, hogy eddigre az akkori Maros mezőváros határai már kitolódtak és elértek a Zebegény-hegyig is. Ezt megelőzően viszont, még a mai Zebegényhez tartoztak.

Itt azonban újabb csavar keletkezik a történetben, mert a ma Zebegényként ismert település, a középkorban Almás falu volt. Erre a falura már a 13. századból van írásos adatunk.

1280-ból arról kapunk információt, hogy a dömösi prépost szobi egy ekényi föld miatt pereskedett. A vitatott föld a Duna mellett, a zebegényi apátság Almás nevű faluja (villa Almás) irányába feküdt. 1295-ből egy határjárás leírásban egy Almáspataka nevű település került elő, illetve megtudjuk, hogy Kovácsi a zebegényi monostor földjével határos. Mindkét forrásban megjelenik egy zebegényi apátság vagy monostor.

Ezt a bizonyos Almás falut a mai Zebegénnyel azonosítják a kutatók. A középkori Almás falu feltehetően a mai Zebegény belterületén, a mai község alatt helyezkedett el.

A fentiek alapján helyes feltételezésnek tűnt, hogy ezt a bizonyos zebegényi monostort a mai Zebegény területén kezdték el kutatni, azonban ott nem találták nyomát. Találtak ugyan olyan épületmaradványt, amelyet az egykori monostornak tulajdonítottak, de a régészeti feltárások egyértelműen azonosították, hogy az erdőben megfigyelt falmaradványok nem hozhatók összefüggésbe a középkori monostorral.

A kutatóknak további nehézséget okozott, hogy a Zebegény név eredete a Baranya megyében található előbb Szebegény, majd Szebény néven ismert bencés kolostortól ered. Ez úgy történhetet, hogy az anyamonostor, a Baranya megyei volt, amely birtokként kapta meg Almás falut, viszont az idő előrehaladtával az anyamonostor neve átterjed a falura, így lett a korábbi Almásból Zebegény.

Bár a Baranya megyei bencés kolostorról viszonylag több adatunk van, biztosan csak annyit állíthatunk, hogy valamikor 1251 előtt alapították, majd a 15. század végén már elhagyatott volt.

Reuter Camillo (1874-1954, magyar orvos, egyetemi tanár) az etimológia segítségével arra a megállapításra jutott, hogy valamikor egy Zbigniew nevű lengyel kaphatta meg a baranyai birtokot. A szokás szerint a birtokot a birtokosról nevezték el, de a nyelvtörő névből az évek alatt a könnyebb kiejtésű Szebegény, majd Szebény lett, végül Zebegény. (Erre történeti forrásunk nincs.)

Kolacskovszky Lajos (1891-1954, turistaíró, helytörténész) úgy gondolta, hogy a Hunt nemzetség alapított bencés apátságot a Szent Mihály-hegyen. Bár nem lenne elrugaszkodott a gondolat, mivel ezen a területen valóban ez a nemzetség rendelkezett jelentős birtokokkal, azonban valószínűbb a bencés történetírásban is szereplő gondolat, mely a baranyai Szebény társmonostoraként tekint a zebegényire.

Az eltűnt zebegényi monostor és a nagymarosi barlangok összekapcsolása már a 19. századi történeti munkákban felmerült.

1855-ben jelent meg Palugyay Imre Hont vármegye leírása, melyben felbukkant a Szent Mihály-hegyen található három barlang. 1863-ban Rómer Flóris járt a helyszínen, aki lerajzolta az általa látottakat. Rómer, majd őt követve Pesty (1888) egyértelműen azt látták igazolhatónak, hogy a Zebegényben keresett (és nem talált) monostor azonos a nagymarosi barlanggal. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy a 17. századtól a Zebegényi-hegyi címzetes apáti titulust adományozták, melyben a hegyi jelző segíthet az eltűntnek hitt monostor lokalizálásában.

A bizonyosságot az 1985-86-ban elvégzett régészeti feltárások hozták el. Ekkor két szinten összesen 10 barlangot azonosítottak, a felső szinten 4, az 5-15 m széles mesterséges terasszal egyszinten pedig 6-ot. A feltárások során egyértelművé vált, hogy itt nem egyszerű barlangokról van szó, hanem egy középkori barlangkolostorról. A legnagyobb barlang alaprajzában egy háromhajós templomra emlékeztet, ahol egyértelműen beazonosítható a főhajó és a mellékhajók is. A terasz biztosan szélesebb volt, mivel jelenlegi állapotában nem nyújt biztonságos közlekedési lehetőséget.

A templom sziklába vájt helyiségeihez kőépület csatlakozott, melynek fekete, sárga és piros festésű vakolattöredékeire is rábukkantak.

A felszínre kerülő leletanyagok és a feltárás alapján egyértelmű a 11-15. századi aktív jelenlét. A barlangokat a 11. században vájták ki, a kutatóárokból 11-14. századi edénytöredékek kerültek elő. A barlangokhoz kapcsolt kőépületeket a 14. század végén, 15. század elején állíthatták. A barlangkolostor használata a 15. század végén, legkésőbb a török kor elején megszűnt.

A régészeti leletek szerint az újkorban is éltek itt remeték, ami egybevág azzal, hogy a 19. században lejegyezték, hogy a dömösi öregek szerint még az előző században is laktak remeték a hegyen.

Ha a régészeti leleteket a történeti forrásokkal és elméletekkel szeretnénk összekapcsolni, akkor is számos kérdés marad, ami megválaszolatlan.

Ha elfogadjuk a Baranya megyei Szebény és a Hont megyei Zebegény társaskáptalan kapcsolatát, akkor sem tudjuk biztosan, hogy ez kapcsolat mikor alakult ki, meddig tartott és pontosan kik éltek a barlangokban.

Amennyiben bencések éltek a barlangkolostorban, bizonyos, ezek a szerzetesek jóval inkább remeték voltak. A bencés kolostorok nagy része általában magaslatra épült, távolabb a lakott településektől, de mégis valamilyen kereskedelmi útvonal közelében. A regula szabályai azt is megkövetelték, hogy víz legyen a kolostor falain belül, hogy ne kelljen elhagyni az épületet. Ezeket az adottságokat a barlangokra is rá tudjuk vetíteni, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy Palugyay (1855) szerint kiváltság lehetett itt remetéskedni, melyet csak azok a szerzetesek kaptak meg, akik “miután a szerzetben hosszú időn át a test, világ és a sátán ellen harcolni megtanultak, végre magányos remeteséget üzhessenek”.

A kolostorbarlang a 11-15. század között lakott volt és használták. Ugyanakkor az egyáltalán nem bizonyos, hogy végig bencések éltek itt. Egyes forrásokban felmerül, hogy a bencések előtt talán bazilita szerzetesek éltek itt, míg más források (Kristó, 2004) szerint a bencések rendházát a premontreiek vették át. A kérdés természetesen itt is az, hogy az ilyen váltások hogyan befolyásolták a barlangban lakók életét.

Összességében elmondhatjuk, hogy a nagymarosi remetebarlangokat a 11-15. század között használták, remeték éltek itt, akik egy középkori kolostorbarlangot alakítottak ki, és további kőépületeket is emeltek a barlangokhoz csatlakoztatva. Az is kijelenthető, hogy a forrásokban említett Zebegény-hegyi monostor a nagymarosi remetebarlangokat jelenti. További nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy az aktív használat nagyobb időszakában a bencések lakták, és az itt élők a remeteségben keresték a választ az élet kérdéseire.

Felhasznált források:

Borovszky Samu (szerk.). 1906. Magyarország vármegyéi és városai – Hont vármegye és Selmeczbánya. 70-71 pp

Építészeti szemle 1901.10.15. 282 p

Csemegi József. 1946. A tihanyi barlanglakások IN Archaeologiai Értékesítő III. folyam 6. kötet. 1946-1948. 400 p

Kolacskovszky Lajos. 1938. A Bözsöny múltja a néphagyományok szerint IN Turisták Lapja. 1938. 50. évf. 186 p

Kristó Gyula. 2004. Tatárjárás előtt bencés monostorainkról IN Századok 2004. 138. évf. 2. sz. 403-411 pp

Magyar Veronika. 2018. A középkori kolostortáj vizsgálata a monasztikus rendek esetében. doktori értékezés.

Merényi-Metzger Gábor. 2004. A zebegényi monostor tényleges elöljáróinak és címzetes apátjainak archontológiája IN Turul. 2004. 1-2. füzet 32 p

MRT 9. – Magyarország Régészeti Topográfiája 9. Pest megye régészeti topográfiája. A szobi és a váci járás (XIII./2.kötet). 1993. 196-216 pp és 565-570 pp

Nagy Levente. 2007. Nagymaros – Szt. Mihály-hegy, középkori remetebarlangok. IN Örökség. 2007. 11. évfolyam. 9. szám.

Nováki Gyula, Sándorfi György, Miklós Zsuzsa. 1979. A Börzsöny hegység őskori és középkori várai. 76-79 pp.

ifj. Palugyay Imre. 1855. Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. III. Honth vármegye leírása 569 p

Patton Gábor. 2000. A zebegényi apátság. Elpusztult középkori kolostorok Baranyában IN. Dunántúli Napló 2000.01.20. 6 p.

Pesty Frigyes. 1888. Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben 1. 435-436 pp

Rómer Flóris. 1868. A barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról IN Archeologiai Közlemények. 1868. 7. évf. 2. füzet 136-145 pp.

Rupp Jakab. 1870. Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre 1. Az Esztergom egyház-tartomány 210-211 pp

Sörös Pongrácz. 1912. Az elenyészett bencés apátságok – A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története 12/B. 348-351 pp

Szántó István. 1970. Százötvenezer történet IN Dunántúli Napló. 1970.12.03. 283. szám 6 p.

Tarsoly Péter. 2012. A Csengőbarlang legendája. Karcolatok a barlang- és irodalomtörténet világából

Zebegény Örökségvédelmi Hatástanulmánya. 2015

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz: