Az Ördöglovas kastélya – Bajna, Sándor-Metternich kastély

Egy majdnem az enyészeté lett, elfeledett kastély, egy vakmerő lovas, akinek híre messze földön szállt, két különleges nő, akik helytálltak a történelem zavaros időszakaiban, egy világháborús pusztítás, melynek következményeitől lelkes helyiek védték a kastély egyedi kincseit. Egy kastély, amelyet mindenkinek látni kell, a mesélő falak örömről, bánatról és a reményről regélnek, hogy tudjuk, ami egykor elveszettnek tűnt, képes feltámadni és méltó emléket állítani hőseinek.

Bajna Komárom-Esztergom vármegyében, Budapesttől egy órára található. A dombok között meghúzódó település története egészen az Árpád-korig nyúlik vissza, egy 1293-ból származó oklevél, mint királyi birtokot említi. A monda szerint a falut a tatárjárás után Sáráspusztáról ide menekülők alapították, akik az Öreg-hegy barlangjaiban találtak maguknak menedéket. A falu elnevezését is innen származtatják, miszerint a sok viszontagság között találtak rá új otthonukra, melyet a „baj”-ról neveztek el.

Mátyás király és II. Ulászló király alatt szerzett egyre nagyobb befolyást a bajnai Both család, akiknek nemesi udvarháza a 15. század végén már állt a mai kastély helyén. A reneszánsz épület nyomait a régészek a kastély alatt végzett ásatások során tarták fel 1995 és 2000 között több ciklusban.

A földművelő lakosság által lakott település a mohácsi csata után is életképes maradt, bár a török idején meglehetősen elzártan élt a dombok ölelésében.

A bajnai Both család férfiágon kihalt, azonban leányágon folytatódott a birtoklás a Sándor család által. A vagyonszerző ős, Sándor Menyhért (1661-1723) a Habsburgok mellé állt Thököly seregeivel szemben és az ellenség legyőzését követően Esztergomban telepedett le, ahol alispáni kinevezést kapott.  Menyhért hű maradt a Habsburgokhoz, melynek következtében 24 évig viselte tisztségét, 1719-ben bárói rangra emelkedett és nagy kiterjedésű birtokállományt hagyott fiára, Sándor Mihályra (1692-1766).

Mihály kezd komolyabban foglalkozni a bajnai uradalom kiépítésével. Folytatja a birtokszerzést Bajna körüli területekkel. A korábbi udvarházat visszabontatta és barokk kastélyt emeltetett a 18. század elején.

Mihály fia Sándor Antal grófi címet szerzet a családnak, az ő fia Sándor Vince (1767-1823) kezdte meg a bajnai kastély belső tereinek klasszicista stílusú átalakítást. Vince azonban keveset tartózkodott Bajnán, időközben a budai várban Pollack Mihály tervei alapján felépíttette a Sándor-palotát.

Bajna életében a Sándor család uradalomépítése meghatározó szerepet játszott, a 19. században utakat építettek, mellyel könnyebben megközelíthetővé vált a település Budapest és Esztergom irányából is. A döntő változást azonban az Ördöglovasnak hívott ifjú gróf, Sándor Móric (1805-1878) hozta el.

Móricot édesapja eltiltotta a lovaktól, így az ifjú Móric csak annak halála után pattant nyeregbe. Hajmeresztő mutatványaival hamar ismertséget szerzett és nem csak Magyarországon, egész Európát bejárta a híre a nem mindennapi örült fiúnak, aki halált megvető bátorsággal ugrat át szekereken, szakadékokon, lóval közlekedik a kastélyban, sőt annak első emeletéről is leugratott egyszer állítólag. A lovak szeretete mellett uradalmát is igyekezett fejleszteni, mintagazdaságot épített. A modern technikai újításokat pártolta, a fejlődés és fejlesztés iránti elkötelezettsége Széchenyi István barátságát is meghozta számára.

Nem állt nagy nőcsábász hírében, inkább a lovak érdekelték, egyszer mégis szerelembe esett. Szíve a magyaroknak olyan ellenszenves Metternich kancellár lányát Leontine-t (1811-1861) választotta. A fiatalok két külön világban éltek és természetük is ellentétes volt. A gróf merész, vakmerő és hirtelen természetét Leontine kedves, visszafogott, gondoskodó személyisége jól ellensúlyozta.

A friss házasok részére, 1834-re készült el a Hild József tervei alapján klasszicista stílusban átalakított modern bajnai kastély. Az addigi barokk épületegyüttes káprázatos átalakuláson ment keresztül, mellyel az ország legszebb klasszicista épületei közé emelkedett. Mivel korábbi épületek átalakítását és összekapcsolását kellett megvalósítani, az építész tehetsége itt is megmutatkozott. Ékes példája ennek az egyedi délnyugati homlokzat, ahol a négyoszlopos portikusz (oszlopos előcsarnok) az emeleti szintre került. A kastély belső terei is megújultak, az emeleten a Raffaello-terem és az Etruszk-terem a stílus páratlan szépségű magyarországi emlékanyagai, melynek terveit a milánói Scala díszlettervezője Alessandro Sanquirico (1777-1849) készítette. A bútorok nagy része is az ő nevéhez köthető, de volt még itt Londonból hozatott berendezés, a kovácsoltvas elemek bécsi mesterek keze nyomán készült el. Amíg az emeleten két külön szárnyban a gróf és a grófnő külön lakrészei kaptak helyet, a földszinten az ebédlő, billiárdterem, dohányzószalon, kártyaszoba, házikápolna helyezkedett el.

A gróf a házasélet mellett sem hagyott fel az életveszélyes mutatványokkal, ami sokszor komoly sérülésekkel járt. A politika és a közügyek nem érdekelték, egyedül a hídépítés kérdése foglalkoztatta. 1850-re azonban utolérte végzete. Linz mellett baleset érte, kirepült a lovaskocsiból és fejét egy vaskerítésbe verte. Innentől kezdve viselkedése megváltozott, dührohamok kínozták, nem volt más megoldás, egy prágai elmegyógyintézetbe zárták. A következő 28 évben már csak árnyéka volt önmagának, ideje nagy részét vagy a bajnai kastélyban töltötte visszavonultan vagy, ha állapota azt kívánta, a döblingi elmegyógyintézetben (fiatalkori barátja, Széchenyi is itt volt már ekkoriban).

Móric és Leontine házasságából két gyermek született. Első szülött fiúk Leó fiatalon meghalt, így az örökös Sándor-Metternich Paulina (1836-1921) lett. Paulina, apjához hasonlóan, különleges személyiség volt. Édesanyja féltestvéréhez, Richard von Metternich-hez ment feleségül, így a grófkiasszonyból hercegné lett. Diplomata férjét elkísérte Párizsba, ahol hamar a társasági élet középpontjává vált a fiatal asszony. A párizsi kommünt követően Bécsben folytatták izgalmas életüket, Paulina sokszínű személyisége, művészetek iránti rajongása, jó szervezőkészsége ismerté tette nevét. Férje halálát követően, 1895-ben végleg Bajnára költözött. Három lánya közül Klementina (1870-1963) maradt Bajnán, ők ketten a kastélyon modernizálásokat hajtottak végre.

Klementina soha nem ment férjhez, így unokaöcsét fogadta örökbe, a bajnai uradalom örökösének Metternich-Sándor Ferenc Albertet (1920-2009) szánta. Az élet azonban közbeszólt, a II. világháború végén mindkettőjüknek menekülniük kellett Bajnáról. Klementina 93 évesen Németországban hunyt el. Ferenc Albert a rendszerváltás után visszatért Bajnára, de akkor a birtokhoz tartozó földek nagy része már elkelt. A birtok nyújtotta gazdálkodási lehetőség nélkül a kastélyt nem tudta volna fenntartani, így azt sem kérte.

A II. világháború végén a kastélyt kifosztották. A szovjet katonák a lépcsőházban látható 1827-ben készült Sándor Móric portrén gyakorolták a célba lövést. A hatalmas méretű képet a már omladozó kastélyból 1970-ben kimentették és évtizedekig az esztergomi Balassa Bálint Múzeum raktárában várta a sorsát. Szerencsére a 2018-2021 között végzett felújítások során Győri Lajos restaurátor hónapokig tartó munkájának gyümölcse beérett és a portré újra teljes fényében ragyog méltó helyén az Ördöglovas meseszép kastélyában.

Az államosítás időszakában a kastélyban szükséglakások, TSZ raktár, de még traktorosnő-képzés is volt. 1950-ben a korábbi kastélyparkon vezették át az országutat, ezzel a park elvesztette korábbi egységét. A helyiek becsületére váljék, hogy a tőlük telhetőt megtették, amikor  az 1970-es évekre a kastély már életveszélyes állapotba került. Ekkor a Raffaello-terem mennyezetfreskóját és az etruszk terem mennyezeti stukkódíszeit leválasztották. Nekik hála a felújítások során ezeket is sikerült visszahelyezni, így eredeti díszükben tekinthetik meg őket a látogatók.

A felújított kastély interaktív kiállítással várja a látogatóit, ahol a Sándor család és a kastély története tárul fel. A betérők végig sétálhatnak a lépcsőkön, melyek csipkézett szélei őrzik emlékét annak, mikor még az Ördöglovas vágtatott ott végig paripájával. A felújított kastély két emeletén tekinthető meg a különleges értékű emlékeket bemutató tárlat és a pincekonyha. A parkban kisebb játszótér várja a gyerekeket, a kávézóban a felnőttek élhetik át egy finom kávé vagy tea kastélyban elfogyasztott élményét.

Felhasznált források:

Borovszky Samu (1908) Esztergom vármegye történet II. rész IN Magyarország vármegyéi és városai 1908. 389 p.

Buza Péter (2009) Sándorok, Metternichek – és az Ördöglovas IN Budapest. 2009. 32. évf. 2. szám. 28-33 pp.

D. Mezey Alice – B. Benkhard Lilla (2001) Bajna, Sándor-Metternich-kastély IN Mentényi Klára (szerk.) Műemlékvédelmi Szemle 2001 Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója. Rövid jelentések. 193-195 pp.

Dippold Pál (2015) Amiről Herceghalom neve mond mesét IN Magyar Hírlap. 2015.01.30. 25. szám. 12 p.

Gyetvainé Balogh Ágnes – Fekete J. Csaba (2009) Sándor Antal palotaépítkezései a XVIII. században IN Műemlékvédelem. 2009. 4. szám 197-212 pp.

Erő Zoltán (2004) A bajnai Sándor-Metternich kastély helyreállításának újabb eredménye IN Műszaki Tervezés. 2004. 44. évf. 5-6. szám. 9-17 pp.

Nagy Iván (1858) Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 2. kötet 213-215 pp.

Octogon (2021) Az Ördöglovas visszatér IN. Octogon. 2021. 1. szám. 158-165 pp.

Rostás Péter (2022) Az Ördöglovas kastélyának feltámadása IN Magyar Iparművészet. 2022. 29. évf. 6. szám 42-51 pp.

Tóth Krisztina (2007 ) Bajna IN Bárdos István (szerk) Száz magyar falu

Török János (szerk.) (1866) Egyetemes Magyar Encyclopaedia 5. B-Bekker. 258 p.

Zsuppán András (2021) Az Ördöglovas kastélya: a pusztulás széléről menekült meg Magyarország egyik legszebb háza IN Válaszonline Kult. 2021.12.17.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz: