József nádor alcsúti kastélya

1827-ben egy 51 éves férfi lépte át a frissen elkészült alcsúti kastély kapuját, egy férfi, aki ekkora már két feleséget veszített el szülés közben és két gyermekét temette el. Egy férfi, aki ekkor már 31 éve viselte a nádori címet és nap nap után feladata volt, hogy közvetítsen saját testvére, a király és a magyar nemzet között. Mindezt egy olyan korban, amikor a Habsburg név Magyarországon egyet jelentett az elnyomással és a szabadságtól megfosztottság érzésével. És mégis létezett egy ember, aki méltónak bizonyult a feladatra, aki maga lett a híd a viharos folyó felett.

A kastélyt ma már nem láthatjuk, Habsburg József nádor és leszármazottai 1827 és 1944 között éltek a csodás klasszicista épület falai között, azonban a vérzivataros időszakok elsöpörték a családi titkokat őrző falakat. Maradt egy homlokzat, mely ott magasodik a tó fölött, emlékeztetve arra, hogy bár a gyűlölet a legnagyobb pusztításra képes, az emlékezés mégis életben tartja azt, amit egyesek ki akartak törölni múltunkból.

Gyere el egy különleges sétára a “legmagyarabb Habsburg” angolparkjába, ahol tündérország kapuja kinyílik és beléphetsz a természet és az épített környezet különleges házasságába, ahol egy kicsit elszáll a jelen, ahol a reformkor romantikája átszővi a levegőt, ahol lehet, hogy egy kicsit mindent lehet: kilépni a hétköznapok zajából, élvezni a természet szépségét és emlékezni egy rég letűnt korra.

Alcsútdoboz Fejér vármegyében, Bicske mellett, Budapesttől egy órányira (50 km), a Váli-völgyben fekszik. A település mai nevét csak 1951-ben vette fel, amikor Alcsútot és Vértesdobozt egyesítették. Ezt megelőzően Alcsút önálló település volt, melyet egy 1365-ös birtokper kapcsán Csút néven említenek. Ekkor már a székesfehérvári keresztesek birtokának számított.

A török megérkezése után a lakosság elmenekült, majd egyes időszakokban visszatért és gazdálkodást folytatott. A hektikus viszonyok felszámolását a törökök kiűzése után, az 1690-91 tájékán visszatelepülő korábbi nemesi birtokosok kezdték meg. Ekkor azonban váratlan kihívással kellett szembesülniük. A pálos rend, arra hivatkozva, hogy a területet korábban Mátyás király nekik adományozta, birtokigényt nyújtott be Alcsútra. A legfrissebb kutatások szerint ez a hivatkozási alap abból a félreértésből adódott, hogy tévesen került azonosításra Csút és Csőt neve az oklevelekben. Még Csőtre, ami a Csepel-szigeten helyezkedett el és ahol IV. Béla monostort alapított, majd azt Mátyás a pálosoknak adta, valóban volt jogalapja a pálosoknak, Csútra már kevésbé.

A pereskedést tovább nehezítette, hogy Alcsút lakosai saját tudásuk alapján örökletes nemességet birtokoltak, azonban az erre vonatkozó hiteles okiratok hiányában, elveszítették kiváltságaikat a pálosok földjén. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a török kiűzése után létrejött az Újszerzeményi Bizottság, mely a töröktől fegyverrel visszafoglaltak területek tulajdonjogának rendezésével foglalkozott. Ehhez a bizottsághoz adott be birtokigényt Újvári Imre, aki mint a magyar kancellária regesztrátora, elegendő befolyással és személyes kapcsolattal bírt ahhoz, hogy I. Lipót 1702. augusztus 2-án neki és feleségének, Sigray Borbálának adományozza Alcsútot. Az események végül tragikus fordulatot hoztak, amikor a feldühödött lakosok 1715-ben meggyilkolták Újvári Imrét. A törvényszék a bűnösök kivégzése mellett örökös jobbágyságra ítélte a település lakosait.

17 évvel később, 1732-ben Sigray Borbála eladta a területet báró Schmiedegg Frigyesnek, akitől 1753-ban a pálos rend vette meg Alcsútot. Bár úgy látszik a rend ragaszkodott volna a területhez, sokáig nem tehették ezt meg. 1786-ban II. József feloszlatja a szerzetes rendeket és ezzel Alcsút állami tulajdonban, a vallásalaphoz kerül, majd 1819-től Habsburg József (1776-1847) nádor kezdi meg nagyszabású terveinek megvalósítását újdonsült birtokán.

Habsburg József Antal főherceget bátyja, I. Ferenc 1795-ben nevezte ki Magyarország helytartójává, miután testvérük, Sándor Lipót, a korábbi nádor, egy tragikus baleset következtében meghalt. (Sándor Lipót hobbija volt a pirotechnika, azonban egy tűzijáték összeállítása során olyan súlyosan megsérült, hogy pár nappal később belehalt sérüléseibe.) József 1796-tól haláláig viselte a nádori tisztséget. A kompromisszumokra kész főnemes, összekötő szerepet töltött be a korona és a magyar nemzet között. A magyarokhoz való hozzáállásával, a kultúra és az ország szépítése iránt megtett lépéseivel hamar megszeretette magát hazánkban. Ő volt az első Habsburg, aki Magyarországon telepedett le, így az ő leszármazottait a Habsburgok magyar ágának is szoktuk nevezni. Nádorságának 50 éve alatt támogatta a reformkori Magyarország fejlődését, nem véletlen, hogy ő az egyetlen Habsburg, akinek egész alakos szobra a mai napig látható Budapesten a József nádor téren.

A nádor virágzó uradalmat hoz létre Alcsúton, ahol mezőgazdálkodást és állattenyésztést is folytattak. A birtokközpontban Pollack Mihály tervei alapján az ország egyik legnagyobb klasszicista kastélyát építette fel, melyhez a királyi kertépítőmester, Toast Károly tervei szerint készül el a hatalmas angolpark. József nádor gyermekkorától kedvelte a botanikát, így talán érthető, hogy a különleges kertbe komoly növényhonosítási kísérleteket is végzett, megmaradt feljegyzései között több mint 600 fa és cserje szerepel.

A nádor első két feleségét szülés közben veszítette el. A második házasságából egy ikerpár született, majd harmadik feleségétől három gyermekük élte meg a felnőttkort. A család nyári rezidenciájának számító Alcsút igazi kis tündérvilág volt, ahol a nádor minden jelentősebb családi eseményt egy vagy több fa ültetésével tett emlékezetessé. A mai arborétumban sétálva ezek elnevezéseivel is találkozhatunk: István-halom, Mária-Henrietta-berek, Klotild-sziget, Hermina-sziget.

József nádort fia István (1817-1867) követte a nádori székben. István nádor viselte utoljára ezt a titulust, 1848-as szerepvállalása annyira ellentmondásosra sikeredett, hogy száműzetésbe élt és az Alcsúton nevelkedett fiú nem térhetett többé vissza. A kastély és az uradalom, József nádor másik fia, József Károly főherceg (1833-1905) idején gazdagodott és fejlődött tovább. Folytatta édesapja munkáját.

József Károly főherceg katona volt, aki a kiegyezés után részt vett a Magyar Királyi Honvédség szervezésében, majd annak főparancsnoka is lett. Emellett lelkes botanikus volt, különböző tanulmányokat is írt, sőt a cigány nyelvvel is foglalkozott. Részt vett a hazai tűzoltóság megszervezésében és folytatja az apja által megkezdett munkát a Margitszigetet üdölőhellyé formálta. Az alcsúti kastélyt az 1870-es években Ybl Miklós tervei alapján bővíttette, üvegházat építtetett és a korábbi istállót Storno Ferenc tervei alapján neogótikus kápolnává alakítatta, melyet 1907-ig a falusiak templomként használtak. A kastély mellett állatkertet is kialakítottak (medveház) és gyerkmekkerttel is kiegészítette a létesítményt (tornakert, babaház). A kastélyudvar bejárata előtt két 1848-as ágyú állt, melyet a komáromi erődből hozatott ide a főherceg.

A kastély utolsó Habsburg tulajdonosa József Károly fia József Ágost főherceg (1872-1962) volt, aki katonai pályája során az I. világháborút végigharcolva védte Isonzo vonalát, majd az erdélyi és romániai hadműveleteket irányította. A I. világháborút követő zavaros időkben, kényerhelyzetbe került és mint homo regius (az uralkodó nevében eljáró személy) kinevezte gróf Károlyi Mihályt miniszterelnöknek. A Tanácsköztársaság idején Alcsútra vonult vissza, ahol háziőrizetben tartották. A Károlyi kormány bukása és Horthy Miklós kormányzói kinevezése után a főherceg a politikai élettől visszahúzódik, bár továbbra is tagja a felsőháznak, inkább kulturális és társadalmi kérdésekkel foglalkozik.

A 20. század elején József Ágost főherceg és családja főképp júliustól novemberig tartózkodott a kastélyban. József Ágost legidősebb fia József Ferenc (1895-1957) és felesége egy 1930-ban készült interjún boldogan mutatták be csodás otthonukat, ahol három kislányuk imádott a kertben játszadozni, és az is kiderült, hogy ekkor már lift is volt a hatalmas épületben. A történelem sötét felhői azonban gyűlekezni kezdtek Alcsút felett, 1944 végén közeledtek az oroszok és a család menekülni kényszerült (József Ágost ekkor már 72 éves volt). Először az Egyesült Államokba emigráltak, majd visszatértek Európába.

A család távozása után számos máig tisztázatlan kérdés lengi körbe Alcsútot. Az biztos, hogy a kastély 1944 végén ismeretlen körülmények között leégett. Szárnyra kaptak olyan hírek, hogy az oroszok megérkezése előtt néhány falusi betört a kastélyba, ahonnan összeszedték a család által elrejtett kincseket és nyomaik eltűntetésének okán, ők gyújtották fel a kastélyt. Hogy pontosan mi történt jelenleg még nem tudjuk, az biztos, hogy a család által gyűjtött és őrzött értékes műkincsek, festmények odalettek és ami még ennél is nagyobb tragédia, hogy a könyvtár és levéltár teljesen leégett, a tűz martalékává téve a felbecsülhetetlen értékű örökséget.

Felhasznált források:

Alcsútdoboz honlapja | link: https://alcsutdoboz.hu/telepulesunk/telepulesunk/ 

Erdős Ferenc és Kelemen Krisztián. 2002. Alcsútdoboz. IN Száz magyar falu. 2002.

Halász Ferenc. 2010. Az ország legnagyobb hóvirágmezeje. IN Honismeret. 2010. 38. évf. 1. szám. 18-22 pp.

Kiss Károly. 1979. Az elherdált levéltár. IN Amerikai-Kanadai Magyar Élet. 1979. 16. szám. 12 p.

Örsi Károly. 1992. Az alcsúti kastélypark építéstörténete (Alcsútdoboz). IN Műemlékvédelem. 1992. 36. évf. 4. szám. 208-222 pp.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz: