Látogatással kapcsolatos információk
Frissítés: 2026.06.20.
Cím: 8081 Zámoly, temető
Látogatható: egész évben
Jegyárak: ingyenes
Megközelítés:
- Autóval: Zámolyt Székesfehérvár felé elhagyva jobbra található a temető. Itt tudunk parkolni is.
- Tömegközlekedéssel: Zámoly, Kossuth utcai megállóban szálljunk le (8000-es busszal jutunk ide, ami Székesfehérvár és Csákvár között közlekedik). Innen haladjunk a faluból kifelé vezető úton, kb. 5 perc (350 m) után jobbra lesz a temető.
- Rom megtalálása: A temetőben az első kereszteződésnél forduljunk jobbra és induljunk az erdő felé. Kb. 2 perc után már látni fogjuk az információs táblát és az utat jobbra a rom felé.
A zámolyi Szent Lőrinc-plébániatemplom romja
Fejér vármegyében, Székesfehérvártól alig negyedórányi autóútra található Zámoly. A település temetőjéből indulva egy különleges Árpád-kori emléket találunk: a Szent Lőrinc-plébániatemplom romját.
A rom ma már csupán egyetlen falmaradványból áll. A fák között, régi sírok szomszédságában megbúvó kőfal azonban jóval több mint egyszerű műemlék: egy olyan hely emléke, amelynek története egészen az Árpád-korig vezethető vissza.
A település neve a magyar történelem egyik viharos időszakában is felbukkan. A krónikák szerint 1046-ban Orseolo Péter menekülés közben Zámorba érkezett, ahol egy udvarházban próbált menedéket találni. Három napig ellenállt üldözőinek, végül elfogták, megvakították és Székesfehérvárra vitték. Halálának időpontját illetően a források nem egységesek: egyes leírások szerint még ugyanabban az évben meghalt, mások szerint évekkel később hunyt el.
A helyi hagyomány szerint a templomot Aba Sámuel építtette. A régészeti kutatások szerint a templom a 12. században már állt.
A kettő azonban nem feltétlenül mond ellent egymásnak. Ha 1046-ban valóban működött itt egy udvarház, akkor a környéken bizonyosan létezett település is. Egy ilyen korai birtokközpont mellett elképzelhető, hogy már állt valamilyen egyházi épület, amelyet később átépítettek vagy kibővítettek.
Ami biztos, hogy a templom évszázadokon át szolgálta a helyi közösséget. A török korban a lakosság többször elmenekült, majd visszatért, a templom azonban továbbra is használatban maradt. A források szerint még 1683-ban is állt és működött.
A 18. században építőanyagát fokozatosan elhordták. A középkori épület így lassan eltűnt, és csupán egyetlen fal maradt meg belőle.
Az egykori templom nyugat-keleti tájolású, egyhajós, téglalap alaprajzú, félköríves szentélyzáródású volt.
