Budakalász Kálvária-domb – Árpád-kori templomrom, kirándulóhely és gyönyörű panoráma

Budakalász Kálvária-domb – Árpád-kori templomrom, kirándulóhely és gyönyörű panoráma

Olvasási idő: 4 perc

Látogatással kapcsolatos információk:

Frissítés: 2024.08.09.

Cím: 2011 Budakalász, Kálvária u. 9. vagy Golgota u. 9. Kálvári park

Látogatható: 0-24

Jegyárak: ingyenes

Megközelítés: Autóval: Golgota u. 1. szám alatt találunk parkolót, ahonnan könnyen megközelíthetjük a helyet.

Gyalog, tömegközlekedéssel: Budakalász, Lenfonó HÉV állomásról kb. 10 perces sétával közelíthető meg. Az állomásról Budapest irányába indulunk a Budai úton. Áthaladunk a Petőfi téren és tovább megyünk a Budai úton. A városházát elhagyva jobbra kanyarodunk a felele vezető Kálvária utcába. Itt meredek emelkedő következik. Elhaladunk a pincék mellett, majd innen tudjuk megközelíteni a játszóteret és parkot is.

Sokszor nem is gondolnánk, hogy milyen rejtett kincsekre bukkanhatunk a szomszédban, pedig így van. Velem is ez történt, amikor Budakalászon jártam.

Budakalász közepén magasodik a Kálvária-domb. A domb tetején 1856-ban az itt élő svábok három fehérre meszelt kőkeresztet állítottak fel. Idáig még semmi meglepő nem lenne a történetben. 1977-ben úgy döntöttek fákat ültetnek a dombtetőn, az igazi meglepetés ekkor történt. A munkálatok során csontok és kerámiadarabok kerültek elő a földből. Köztük volt egy II. András korabeli pecsétgyűrű és ezüstdénár. Ekkor kisebb szondázó ásatást végeztek, ami megállapította, hogy valamilyen kisebb épületet rejthet magában a föld. A kutatás végül csak 2012-ben folytatódott, amikor is meglepő felfedezést tettek a régészek: egy meglehetősen nagy, Árpád-kori templom maradványaira bukkantak.

Érdekesség, hogy az 1856-ban felállított keresztek pontosan a szentély területén álltak, ami arra utal, hogy az emlékezet megőrizte a szakrális hely jelenlétét a területen.

A régészeti ásatások tanúsága szerint a középkori templom legkorábbi része a 11-12. század környékén épülhetett, majd ezt az évszázadok során folyamatosan bővítették. Az első írásos említés 1335-ben már álló templomról számol be. Ezt megelőzően több forrás említi a Kaluz (Kalászi) családot.

Kátai Ferenc helytörténeti munkája alapján elmondható, hogy a mai Budakalász területére a honfoglalókkal együtt érkeztek kabar törzsek, közülük a káliz nemzetség tagjai alakították itt ki szállásterületüket. A kezdetben katonai feladatokat ellátó lakosság a 14. századra már virágzó falut hozott létre, ahol a kis létszámú közösség szőlőműveléssel, állattenyésztéssel és mezőgazdasági munkákkal foglalkozott. A falut a középkorban Káloz néven említik. A templom bővítése a Kali-Kalez-Kaluz nemzetség tagjaihoz köthető.

A nemzetség a 1500-as évekre eltűnik, feltételezhetően kihalt. A törökök megérkezése után a terület a budai szandzsákoz tartozik. 1620-ban Budai Bornemissza Bolgár Pál vásárolja meg Káloz és Pomáz falvakat. Az 1640-es években szerb lakosságot telepít be, majd az 1690-es években nagyobb szerb népesség telepedik itt le. Közben Pál lánya Anna, Wattay Pál felesége lesz, a birtok így kerül a Wattayak kezére.

A 16. század elején a templom már romos állapotú, feltételezhetően a török harcok során vagy annak következtében sérült meg. A betelepülő szerbek helyreállítják a sérült templomot és egy ideig ők használják görögkeleti szertartásaikhoz. A szerbek temploma 1752-ben megépül, 1782-re tornya is elkészül. A két időpont között valamikor a szerbek elhagyják az Árpád-kori templomot és feltételezhetően az épület köveit vagy a templom vagy a környékbeli épületek építéséhez használják fel.

Az 1820-as években szlovák és sváb lakosság telepedik be, a középkori falu magjában a szerbek, még ettől délre a mai Budai út két oldalán az új lakosok építik fel házaikat. A szerbeknek ekkor már áll saját temploma, a sváb és szlovák lakosság 1824-ben kezdik meg saját templomának építését. Ekkorra már a korabeli térképeken sem látható a dombon álló Árpád-kori templom, valószínűleg már ekkor sem látszott, de bizonyosan tudtak a lakosok a korábbi szakrális hely létezéséről. Erre utal a korábban említett keresztállítás is.

A 2012-es feltárások alapján az Árpád-kori falusi templomok közül is jelentősnek számító 11,5 méter széles és 23,5 méter hosszú, keletelt, egyhajós templomot sikerült feltárni. A nyugati oldalon torony emelkedett, két sarkát támpillér támasztotta. A bejárat a déli oldal középső részén kapott helyet. Északi oldalához egy többször átépített patkóíves kegyúri kápolna csatlakozott. A délnyugati sarkon egy osszáriumot (csontház) tártak fel. A csontok bolygatva voltak, valószínű, hogy a templom körül volt temető és onnan kerültek áthelyezésre a maradványok. A templom végleges formája a tatárjárás utánra, a 13. század második felére datálható, ugyanakkor kisebb eredeti részeinél felmerül a 11-12. századi építés.

Ezen a területen nem a honfoglalók voltak az elsők, ennek bizonyítékai a 4000 éves őskori kerámiatöredékek. A rómaiak idején is használatban lévő terület pontos szerepe nem tisztázott. Előkerült egy Jupiter-oltár, melyet vagy itt használtak vagy ide hoztak például Aquincumból, de a domb körüli utcanevek: Felsővár és Alsóvár akár egy őrtorony korábbi jelenlétére is utalhatnak, mivel erről a dombról a Buda-Esztergom hadiút is felügyelhető.

A budakalászi Kálvária-domb évszázados szakrális jelentőségéhez nem fér kétség és jó látni, ahogy jelenlegi állapotában méltó módon hasznosítják. A hangulatos parkosított terület kedvelt kirándulóhely, a templomtól kicsit távolabb játszótér is épült, így családosok számára is ideális. A gyönyörű panoráma mellett miséknek és rendezvényeknek is helyszínt biztosító terület Budakalász egyik ékkövévé vált, méltó emléket állítva őseinknek.

Felhasznált források:

Garai P. 2013. Megtalálták Budakalász ősi szakrális központját. https://epiteszforum.hu/megtalaltak-budakalasz-osi-szakralis-kozpontjat

Kassai-Szoó D. 2015. Ősi rejtélyek – A budakalászi kálváriadomb. IN Országépítő 2015/03. 22-25 pp.

Kátai F. 1994. Megszólalnak a kövek.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz:

hírlevél feliratkozás

A feliratkozással elfogadod:

13 + 11 =

Amikor hidroplánnal utaztak Budapesten

Amikor hidroplánnal utaztak Budapesten

Olvasási idő: 4 perc

Képzeld el, ahogy egy meleg nyári délután a budapesti tikkasztó hőségben sétálgatva eszedbe jut, milyen jó is lenne csobbani egyet a Balatonban. A hirtelen ötlet második nekifutásra már butaságnak tűnik, mert eszedbe jut hogyan araszolnál az M7-esen az autókkal tömött sztrádán, így inkább lemondasz az ötletről. Na de mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám 1924-ben gyorsan és egyszerűen meg tudtad volna ezt oldani?

Az első világháborút követő békeszerződés megtiltotta Magyarországon a katonai repülést, tilos volt repülőgépet gyártani és a már meglévőket meg kellett semmisíteni. Az esetleges próbálkozásokra, hogy polgári gépeknek álcázva jusson az ország repülőgépekhez, a felügyeleti szervek kiemelten figyeltek.

1922-ben kedvezőbbre fordult a helyzet, a repülési tilalmat feloldották és megnyílt az út a polgári repülés felé. Gróf Jankovich-Bésán Endre országgyűlési képviselő és földbirtokos még ebben az évben kizárólagossági jogot szerzett légi vonalakra. A kormánnyal kötött kedvező megállapodásának köszönhetően kormánysegélyre, díjmentes budapesti repülőtér használatra és hangár biztosítására is számíthatott. Ezért cserében évi legalábbi 280 napi üzemeltetést és a személyzetre és a viteldíjakra vonatkozó feltételeket kellett teljesítenie.

Jankovichnak engedélye volt, de repülőgépei nem, így közös vállalkozásba kezdett a Junkers német vállalattal. AEROEXPRESS Rt. néven létrejövő vállalkozás főrészvényese (4.900 részvénnyel) a hidroplánokat biztosító német cég volt, még a gróf 625 részvényt kapott az engedélyokiratért és további 3.225 darabot jegyzett saját vagyonából. A 10.000 részvénnyel megalakuló társaság alakuló közgyűlését 1923. január 8-án tartották.

Az első hidroplán már 1922. december 22-én megérkezett, a Dessauból érkező jármű dunai landolásáról a napilapok is beszámoltak. A hidroplán vagy más néven vízi repülőgép, képes a vízről felszállni és oda leszállni, ebben az aljára erősített úszótestek vagy talpak segítik.

A Budapestre érkező Junkers F-13 W típusú hidroplán kifejezetten jó konstrukcióval megáldott, megbízható gépnek bizonyult. A zárt kabinban 4 utast tudott szállítani, a pilóta és a vele utazó szerelő a kabin előtt ült a nyitott pilotaülésben.

Bár az engedélyek már megvoltak, a részvénytársaságot megalapították, a gépek is megérkeztek, de egy valami még hiányzott. A cég szeretett volna külföldre is repülni, de Ausztrián kívül a többi szomszédos országgal nem sikerült légi forgalmi egyezségeket kötni, így egyelőre maradtak a belföldi utazások.

A Szabadság híd lábánál a budai oldalon a Gellért szálló előtt alakították ki a hidroplánkikötőt, a cég központi irodája a szállóban kapott helyet. A Gellért szállónak kiemelt szerepe volt a külföldi vendégek fogadásában és az idegenforgalom fellendítésében, így érhető, hogy miért pont erre a helyre esett a választás.

A kikötőből menetrendszerű járatok, alkalmi taxik és sétarepülések is indultak. Az érdeklődés hatalmas volt, a korabeli lapok beszámolói szerint több száz ember gyűlt össze, hogy kipróbálhassa az újdonságot.

Az indulás után pár héttel tragikus baleset történt. 1923. május 6-án egy vasárnapi napon indult hidroplánnal sétarepülésre Mandl Samu és felesége, fia és menye. A gép a Csepel-sziget északi részénél légörvénybe keveredett, az erős széllökés kibillentette egyensúlyából és orral lefelé lezuhant. A tragédiában Mandl Samu budapesti régiségkereskedő életét vesztette, a többi utas súlyos sérüléseket szenvedett, de túlélte a tragédiát.

Az esettől függetlenül a repülési kedv nem hagyott alább. 1923. június 29-én Siófokon reggelig tartó táncmulatság kíséretében megnyitották a Balatoni Légi Forgalmat. Innentől kezdve menetrendszerű hidroplán járatok közlekedtek Budapest és Siófok között. A Budapestről érkező gépek körbe repülték a Balatont, megálltak Balatonalmádinál, Balatonfürednél és Balatonföldváron is, majd visszatértek Siófokra. Ezt az utat kb. 1 óra alatt tették meg, míg a Budapest-Siófok távot kicsivel több mint fél óra alatt teljesítették. A Balatonon vízre szálló utasokat motorcsónakkal vitték a partra.

1925-re már 650 menetrendszerű járat közlekedett, 2.145 utast szállítottak és 9.850 kg árut vittek.

 

1923 1925
Menetrendszerű járatok 134 650
Utasok 306 2.145
Áruszállítás 558 kg 9.850 kg
Bevétel 5 millió korona 433 millió korona

Forrás: Repülés. 1924.02.15. 18 p.

A személyszállítás mellett a posta szolgáltatások is jelentős forgalmat jelentettek. Az Esztergom és Vidéke 1924-ben arról számolt be, hogy a repülőposta megérkezett Esztergomba és bemutatkozásul több ezer bélyeget szórt le a városra felhívva a figyelmet a szolgáltatásra.

1925-ben az AEROEXPRESS jogot szerzett arra, hogy a fővárosi lapokat vidékre szállítsa. A Budapestről a Pesti Hírlap számaival felszálló gép elrepült Hatvan, Eger, Szerencs, Nyíregyháza, Püspökladány és Karcag felett, 15-30 méter magasságból ledobta az újságokat, majd Miskolcon leszállt.

1926-ban azonban változott a helyzet, a külföldi fuvarokat továbbra sem tudták leszervezni, gazdasági nehézségek álltak a cég útjába. A német fél megkezdte a repülők elszállítását és más országokban kezdték azokat használni. Az AEROEXPRESS 1927-re már gép nélküli légitársaság volt, névleg még 1937-ig fennmaradt.

Más hidroplánok még 1937-ig járták a magyar vizeket. A II. világháborúban már nem használták a vízi repülőgépeket, majd ezek a polgári repülésből is kikoptak.

A rövid időszakra, amíg Budapestnek volt a Dunán hidroplánkikötője egy 1996-os emléktábla emlékeztet a Szabadság híd lábánál.

Mit tartogat a jövő? 2021-ben megalakult az AEROEXPRESS Kft., mely a magyarországi vízi repülés újbóli bevezetésén dolgozik. Az elkötelezett csapatnak nem kevés akadály áll útjában, hiszen a hatályos hajózási és légiügyi szabalyzatokat is módosítani kell. 2022-ben sikeres tesztrepüléseket folytattak és hidroplánnal szálltak le a Dunán és a Balatonon. Reméljük, hogy álmuk megvalósul és újból lehetőségünk lesz a kipróbálni egy hidroplán által nyújtott élményt!

Felhasznált források:

8 Órai Újság. 1923.05.08. 5 p.

Délmagyarország – 1922.12.23.

Esztergom és Vidéke – 1924.09.25. 1 p.

Hídlap. 2007.11.24. 6 p.

Lévai J. (1989) Hidroplán a rózsalugas felett. IN Siófoki Hírek. 1989.04.01. 3 p.

Marton A. (2017) Légitaxival anno a Balatonnál. IN Zalai Hírlap. 2017.01.11. 11 p.

Repülés. 1924.02.15. 18 p.

Siófoki Hírek. 2022.07.01. 11p. Újra hidroplán szállt a Balatonra

Siófoki Hírek. 2013.03.01. 13 p. Hidroplánnal Siófokra.

Szántó A. (2017) Epizódok a főváros idegenforgalmából I. IN Budapest. 2017. 40. évf. 7. szám, július. 2-5 pp.

Winkler L. (1996) Repülő emléktábla avatás IN Légiközlekedés. 1996.11.01. 24 p.

Zainkó G. (1998) Hetvenöt évvel ezelőtt alakult az AEROEXPRESS Rt. (első rész) IN Légiközlekedés 26. évf. 1. szám. 1998.01.01. 26 p.

Zainkó G. (1998) Hetvenöt évvel ezelőtt alakult az AEROEXPRESS Rt. (második rész) IN Légiközlekedés 26. évf. 2. szám. 1998.02.01. 22 p.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz:

hírlevél feliratkozás

A feliratkozással elfogadod:

7 + 8 =

Somlószőlős és a Zichy-kastély

Somlószőlős és a Zichy-kastély

Olvasási idő: 4 perc

Látogatással kapcsolatos információk

Frissítés: 2024.07.26.

Cím: 8483 Somlószőlős, Bem utca vége

Megközelítés: Somlószőlősön a főútról jobb kanyarodhatunk le a Bem utcára. A kicsi, szűk utca elején már láthatjuk a kastélyt. Ha ezen az úton megyünk, akkor egyből a kastély elé érünk. Itt az autót is le tudjuk rakni. 

Tömegközlekedéssel Somlószőlős autóbusszal közelíthető meg, a járatok a devecseri autóbusz-állomásról indulnak. Ha így érkezünk, akkor Somlószőlős alsó állomáson kell leszállni. A főutcán visszafelé haladva a harmadik utca lesz balra a Bem utca. 

Somlószőlős Veszprém vármegyében Devecsertől 12 km-re található. A település nevével 1898-ig Nagyszőlősként találkozhatunk. A névváltozásra azért volt szükség, mert Kárpátalján is volt egy ugyanilyen nevű település.

Első írásos említése 1211-ből való, a kezdetektől fogva szőlőműveléssel foglalkoztak a területen. Nagyszőlős a 14. századtól a Verzsenyi családhoz tartozott, feltételezhető, hogy a mai kastély helyén udvarház állt.

A falu jelenlegi katolikus temploma is bővelkedik történelmi érdekességekben. 1965-ben a templom északi része felett beomlott a mennyezet, a helyreállítási munkák közben fedezték fel, hogy az épület majdnem teljes egészében magában rejti a középkori templomot. 1968-72 között a szakemberek elvégezték a falkutatást, a helyreállítási és a restaurálási munkákat. Ekkor vált világossá, hogy itt a középkortól állt templom, mely amellett, hogy többször leégett, számos átalakítást és bővítést is megélt az évek alatt. A maradványok alapján a román kori épületrészek 12. század második fele – 13. század elejéről, a gótikus bővítés és a torony 13. század végéről, még a templom körüli temetőt körülvevő fal a 14. századból való.

A feltárások során előkerültek a román kori és gótikus építkezések nyomai, valamint a falakon a Szent György legendát ábrázoló freskó részletek bukkantak elő. A képek magasabb iskolázottságra utaló jelei és olaszos hatása miatt valószínűleg az a Vezsenyi László lehetett a megrendelő, aki I. Lajos, Mária királynő és Zsigmond király udvarában is belső embernek számított. Az ő nevéhez fűződik a pécselyi Zádor-vár és a nagyvázsonyi vár első szakaszának építtetése is. A templom első írásos említése egy 1469-es oklevélben tűnik fel, itt említik a Szent György tiszteletére emelt épületet.

A Vezsenyi család 1473-ban kihal, Nagyszőlőst a többi Vezsenyi birtokkal együtt Kinizsi Pál kapja meg Mátyás királytól. Kinizsi halála után feleségének második férjén (Kamicsáczi Horváth Márk) keresztül a vázsonyi Horváth család örökli a birtokot.

A középkorban virágzó településnek számító Nagyszőlős nagy jövő előtt állhatott volna, azonban ennek a török pusztítás gátat szabott. Bár teljesen nem néptelenedett el, a magyar és a török hadak egyaránt pusztították, a fejlődés nem tudott megindulni.

Közben, a 16. század első felében a lakók áttértek a protestáns vallásra, az 1530-40-es évektől kezdve ők használták a templomot.

1649-ben a vázsonyi uradalom, Nagyszőlőssel együtt Zichy István győri vicegenerális tulajdonába kerül. 1724-ben a Zichyek újjászervezik a falut és a templomot is visszaveszik az evangélikusoktól. 1725-ben gróf Zichy János barokk stílusban újíttattja fel a templomot, melyet ekkor Szent Mihály tiszteletére szenteltek fel. Innentől ismét a katolikusok szolgálatában áll.

A 19. század közepén gróf Zichy-Ferraris Manó tragikus véget ért házasságát követően itt építtetti fel kastélyát 1851-ben. A gróf korábban az oroszvári kastélyt alakítatta át angol romantikus stílusban, melyet a “magyar Windsornak” is neveztek kortársai. A válás következtében anyagi helyzete megromlott, az oroszvári kastélyt eladja testvérének, majd Nagyszőlősön kisebb méretű, de ugyanúgy angol romantikus stílusban építteti fel otthonát, melyet Voyta Adolf tervezett.

A kastély téglalap alaprajzú, északi oldalához boltozott, tornyokkal övezett kocsialáhajtó kapcsolódik. Az épület legszebb részei a bevillágítós mennyezet (ez jelenleg le van zárva) illetve a máig megmaradt egykarú fából épített lépcső. A bástyaszerű tornyok, a csúcsíves ablakrészek, a pártázat és Tudor-íves főbejárat és kapu gyönyörűen felelevenítik az angol gótikus stílus elemeit, a kastély várakat idéző miliője nem marad el. Az egyemeletes épület középső részén egy kétemeletes, lapos, lőréses pártázatú torony emelkedik. A tömegelhelyezés mozgalmas, mégis szimmetrikus. A kastélyhoz télikert és angol park is csatlakozott, ezeknek ma már nyomait nem láthatjuk. A télikert egy régi képeslapon bukkan fel, az angol park pedig 19. századi térképen fedezhető fel.

Manó gróf 1877-ben meghalt, saját gyermeke nem volt. Végrendelete alapján unokaöccse gróf Zichy-Ferraris Lajos Nagyszőlősön a katolikus templom déli oldalához csatlakozóan kriptát építtetett. Ide temették Manó grófot, Zichy Lajost, bátyját Viktort, Zichy Bódogot (Manó testvérei) és a Watzdorff család hat tagját. A bejárat fölött még ma is látható a család öntöttvas Johannita lovagrend címere.

Manó gróf örökösei közül gróf Zichy-Ferraris Emília báró Watzdorff Konrád felesége lett, a nagyszőlősi kastély így került a Watzdorff családhoz. A báró 1922-ben meghal és a család anyagi helyzete annyira megromlik, hogy 1936-ban a kastélyt elárverezik, a falu lesz az új birtokos.

A kastélyban 1939 decemberében hivatalosan a Magyar-Lengyel Cserkészek Körének szervezésében a lengyel cserkésztábor nyílt meg. Valójában menekülttábor lett. Miután 1939 szeptemberében Németország megtámadta Lengyelországot megindult a lengyel menekülthullám. Id. Antall József menekültügyi kormánybiztos 119 lengyel menekülttábort hozott létre az országban, a somlószőlősi kastély is ezek között volt.

Az országba érkező menekülteknek új igazolványokat állítottak ki. Állítólag, amikor id. Antall József meglátta, hogy az új okmányokon az izraelita megjelölés szerepel, azonnal egy tollvonással áthúzta őket és kézzel írott megjegyzéssel visszaküldte: Mindenki katolikus! – jól érezte már akkor, hogy az antiszemitizmus hamar át fogja járni az egész kontinenst.

A II. világháborúban megállapodás született arról, hogy orosz hadifoglyok nem lehetnek az országban. Ennek ellenére sokan szöktek át és jó pár orosz katona húzta meg magát a somlószőlősi kastélyban. A tudosítások szerint már egészen beilleszkedtek itt, páran magyarul is megtanultak. Az orosz hadifoglyok kiadatását a németeknek id. Antall nem támogatta, ettől függetlenül a katonák sorsa szomorú véget ért. Az ide érkező szovjet csapatok árulónak tekintették bajtársaikat és többüket kivégezték.

A II. világháború után a kastélyból gyermekintézmény lett. 1990 után volt több gazdája, de a terveken kívül nem történt más. Jelenlegi tulajdonai pár éve még végeztek munkálatokat, az ablakokon még ott a fólia, de ezek is abba maradtak. Néha feltűnik a kastély egy-egy ingatlanos oldalon, mint eladó épület, de sajnos még nem érkezett el az ideje, hogy ez a csodaszép épület újra régi fényében ragyoghasson.

Felhasznált irodalom:

Koppány Tibor. A somlószőlősi r.k. templom helyreállítása. IN Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. 1974. 207-255 pp.

László Cs. 2001. Somlőszőlős, Zichy-kastély. IN Mentényi K. (szerk.). Műemlékvédelmi Szemle 2001. 249-250 pp.

Tóth D. 2004. Amikor “mindenki katolikus” volt – Emléklapok id. Antall Józsefről. IN. Új Horizont. XXXII. évf. 2004. 4. szám. 41-55 pp.

Tóth D. b. 2004. Emlékezés idős Antall Józsefre. IN Comitatus. 2004. 14. évf. 7-8. szám. 151-154 pp.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz:

Végzetes viszony – gróf Zichy Manóné drámája

Végzetes viszony – gróf Zichy Manóné drámája

Olvasási idő: 4 perc

A magyar arisztrokraták mindig kíváncsiak voltak a világra, a fiatal grófok és bárók szívesen tettek körutazásokat, hogy jobban megismerjék a nyugati világ csodáit. A huszas évei közepén járó gróf Zichy-Ferraris Manóra, aki barátjával gróf Berchtold Antallal indult el felfedezni Angliát, több is várt a szigetországban mint amire számított.

A két fiatalember Angliában ismerkedett meg a Strachan lányokkal, akik rögtön el is rabolták a magyar nemesek szívét. Az idősebb lány, Matilda Berchtold gróf felesége lett, míg a kisebbik lány, Charlotte, 1837-ben a délceg katonatisztnek, Zichy Manónak fogadott örök hűséget.

Az, hogy egy nő házassága révén másik országba költözik, nem volt szokatlan, az már viszont érdekesebb, hogy a Strachan lányoknak valószínűleg jól jött a tiszta lappal újrakezdés. Édesanyjuk szabados viselkedése gyakran került terítékre az angliai gúnymetszetek hasábjain, ahol más hölgyek társaságában félreérthetetlen szituációkban ábrázolták.

Zichy Emanuel vagy ahogy gyakrabban említették Zichy Manó gróf 1808-ban Pozsonyban született Zichy Ferenc és Ferraris Vilma gyermekeként. A Zichy család több szállal kötődött a koronához, az akkori szokás szerint gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték, társalgási nyelvük is a német volt. A fiatal Manó követte a szülők által mutatott utat és katonának állt.

Az édesapa 1839-ben meghalt, ekkor Manó leszerelt a hadseregből. Feleségével Oroszváron, a családi kastélyban éltek. Ekkor kezdte meg a gróf átépíttettni a kastélyt. Hatottak rá az Angliában látottak és valószínűleg felesége is, amikor Oroszváron egy igazi angol romantikus kastélyt álmodott meg, melyet elkészülte után a „magyar Windsornak” is neveztek.

Házasságuk milyenségéről nehéz pontos képet festeni, egyes források szerint zajos, látványos és sokak által ismert szerelmi viszony volt az övék. Annyi bizonyos, hogy gyermekük nem született. A reformkor hajnalán a gróf egyre közelebb került a hazafias eszmékhez, megtanult magyarul is. Fontos volt neki, hogy ezen a nyelven beszéljen, bár a kortársak leírása szerint élete végéig meglehetősen törte hazája nyelvét.

A reformok iránti elkötelezettségét is jelzi, hogy az oroszvári kastélyban gyakran találkoztak magyar nemesek. Állítólag az 1844-ben megalakult Védegylet szabályzatát is itt sokszorosították, majd terjesztették szűk körben, hogy elkerüljék az osztrák kormány figyelmét.

Bár már leszerelt katona volt, az 1848-as forradalom idején újra magára húzta az uniformist és harcolt a magyar szabadságért.

Pontos dátumunk nincs, de valamikor ezekben az időkben, talán éppen az oroszvári kastélyban történt, hogy megjelent a fiatal és szemrevaló gróf Andrássy Manó, akibe Charlotte grófné első látásra beleszeretett. Azt, hogy a házasságtörő viszony kialakult alátámasztják Széchenyi István naplóbejegyzései, aki többször említést tesz a párról.

Hogy a házasság már Andrássy megjelenése előtt is bajban volt-e, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy fiatal és kalandvágyó gróf megbabonázta Zichynét. Gróf Andrássy Manó az 1848-as szabadságharc leverése után külföldre menekül és Kelet-Indiában utazgatott. A korabeli források szerint Charlotte is követte Andrássyt, de ezután a szálak teljesen összekuszálódnak.

Van, ahol azt találjuk, hogy csak Londonig ment utána, mások még Kalkuttában is együtt látták őket, sőt olyan leírás is van, mely szerint Charlotte Indiában halt meg és csak a szívét hozták haza.

Amit biztosan tudunk, hogy Zichy Manóval, a férjjel, elmérgesedett a viszony, az asszonyt még az oroszvári kastélyba sem engedte be a gróf embere. A házasság felbomlása azonban nem csak érzelmileg jelentett problémát a férjnek. Charlotte jelentős vagyonnal érkezett a házasságba, melyet a gróf az oroszvári kastély építésére és a birtok szükségleteire használt fel. Miután Charlotte ügyvédet fogadott a viszony tovább mérgesedett. A gróf hatalmas anyagi gondokkal küzdött, más csődperekben is érintett volt és a válás tovább növelte terheit. Kényszerű megoldásként végül Manó gróf adásvétellel átadta egyes birtokait testvérének Zichy-Ferraris Bódognak. Az átadott birtokok között volt az oroszvári kastély is, melytől valószínűleg nehéz szívvel válhatott meg, mivel néhány szobát továbbra is fenntartatott itt magának.

A válás és a vagyonmegosztás kérdése már éppen rendeződni látszott, amikor mindenki számára váratlan fordulat történt. Charlotte 1851. november 12-én öngyilkos lett. Egyes korabeli források szerint az indíték az volt, hogy miután a grófné közölte Andrássyval, hogy a válás lezajlott és így már feleségül veheti, a fiatal mágnás hezitálni kezdett. Charlotte ezt elutasításnak vélte és megitta a méreggel töltött üvegcse tartalmát, mely azonnal halálát okozta.

Mindennek ellentmond, hogy a grófné 3 nappal a halála előtt végrendeletet fogalmazott meg, mely azt mutatja, hogy előre megtervezte tettét. Más leírásokból az is kiderül, hogy 1851 elején először testvéréhez költözött, ahol a nyarat töltötte, majd Pestre ment, ahol a német színház előadásain látták. Állítólag a rokonok és barátok is zavartnak gondolták, de azt senkinek nem mondta el, hogy mi bántja igazán. Végrendelete is árulkodó, melyben leírja, hogy végakaratát gróf Andrássy Manó ismeri a legjobban, és ügyvédje mellett őt kéri meg, hogy valósuljanak meg utolsó kérései. Ezt a végrendeletet Oláhpatakon keltezte, mely Andrássy birtok volt.

Charlotte végső nyughelyét ma is láthatjuk Budapesten, a Kálvin téri református templomban.

A férj, Zichy Manó nem házasodott újra, Nagyszőlősön (ma: Somlószőlős) építtetett kastélyában élt és a balatonfüredi társasági élet központi szereplője lett, 69 éves korában hunyt el. Gróf Andrássy Manó az eset után négy évvel megnősült, hosszú és tartalmas életét 70 évesen fejezte be.

A tragikus esetet a korszakban mindenki ismerte, számtalan cikk látott napvilágot a megrázó történtekről és jó néhány magyarázat született. Bár a teljes igazság kiderítése még várat magára, egy szomorú érdekesség még akad. A betléri Andrássy-kastélyban hosszú évekig lógott egy portré a falon egy nőről, melyről már senki nem tudta megmondani, hogy kit ábrázol. Egy véletlen folytán Basics Beatrix művészettörténész 2016-ban lényeges felfedezést tett. Beazonosította, hogy az elfeledett nő a képen, nem más, mint az Andrássy Manóért heves szerelemmel rajongó Charlotte Strachan.

Felhasznált irodalom:

Basics Beatrix. 2016. Fennmaradt családi kincstár a Felvidéken. IN. MúzeumCafé. 2016/1. 51. szám. 34-43 pp.

Czeidli J. 2017. Zichy-Ferraris Manó a füredi Anna-bálok kedvelt alakja volt. Veszprémi Napló. 2017.08.17. 5 p.

Katona Cs. 2017. Akik nem illettek egymáshoz: Charlotte Strachan és Zichy-Ferraris Manó házasságának tragikus története. IN Moson Megyei Műhely 2012-2017. 83-102 pp.

Pesti Napló. 1927.02.27. Pesti titkok. 41 p.

Radnai Lóránt. 1984. Isten igaz bíró. IN Budapest. 1984. 22. évf. 4. szám 23 p.

Sacelláry Pál. 1931. Milyen volt a régi Pest farsangja? IN Ellenőr. 1931. 18. évf. 1. szám 58-61 pp.

Somogyi E. (szerk.) 1885. Magyar Lexikonok. 16. kötet. 311 p.

Szücs L. és Szücs K. 2017. Figurális síremlék a református templomban – Zichy Manóné síremlékének helyreállítása. IN Műemlékvédelem. 2017. 61. évf. 4-5. szám. 161-164 pp.

Varga Mihály. 1996. Követek, konzulok, kalandorok, ügynökök. IN Új Honvédségi Szemle. 1996. 6. szám. 97-104 pp.

Vasárnapi Ujság. 1877.04.15.

Veszprémi Napló, 2016.04.15. 3p. Romantikus stílusban

Nemzeti Névtér

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz:

A magyar, aki sajtómágnás lett Amerikában – Pulitzer József

A magyar, aki sajtómágnás lett Amerikában – Pulitzer József

Olvasási idő: 4 perc

Az újságírók legnagyobb kitüntetésének számító Pulitzer-díjról már bizonyára sokan hallottak, arról viszont már kevesebben, hogy a névadó Pulitzer József egy Makón született magyar volt. Az amerikai álmot megvalósító ifjú élete csöppet sem volt szélsőségektől mentes, az elszántságáról és kitartásáról szóló legendák motivációs előadások ideális témája lehetne.

Nem volt könnyű személyiség, céltudatossága gyakran párosult akaratossággal és keménységgel, könnyen került konfliktusba is másokkal. Ugyanakkor ékes példája volt annak, hogyan kell akadályokat leküzdve elérni a csúcsra, még akkor is, ha a körülmények vagy éppen fizikai teljesítményünk nem feltétlenül támogatják terveinket.

Pulitzer József 1847. április 10-én született Makón zsidó családban, édesapja kereskedő volt. 1858-ban elveszíti édesapját, ami a család anyagi válságát idézi elő, ekkor 11 éves. Mindössze 17 éves, amikor a fejébe veszi, hogy ő bizony katonának áll. Először az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében próbálkozik, de gyenge egészsége és rossz látása miatt nem veszik fel. Ő azonban nem éri be az elutasítással, addig megy, amíg terve nem sikerül. A francia idegenlégióban, majd Londonban próbálkozik, de itt is csak a kudarc várja. Koldusszegényen beáll fűtőnek egy Amerikába tartó hajóra. A legenda szerint, amikor a hajó Boston partjaihoz ért Pulitzer átugrott a korláton és kiúszott a partra, hogy elkerülje a vám fizetési kötelezettséget, mivel arra nem lett volna pénze. New Yorkba érkezik, ahol végre sikerül a terve, felveszik a lovasezredbe. Bár a cél teljesült, de az öröm nem felhőtlen, hamar kiderül, hogy a katonáskodás nem Pulitzernek való és amikor 1865-ben véget ér az amerikai polgárháború, leszerel. Először New Yorkban próbál munkát találni, ahol megnehezíti a dolgát, hogy a háború végeztével rengeteg katona tér vissza, akik szintén szeretnének elhelyezkedni. Az ismételt kudarcok arra kényszerítik, hogy átgondolja tervét, így St. Louisba megy, sorsa itt sem indul egyszerűen. Dolgozott hajón, lovászként, de a kolerajárvány idején még temetőgondnokként is. A nélkülözés közben az angol nyelvismeret hiányával is küzd. Egyszer csak felcsillan a szerencse csillaga, amit állítólag a sakknak köszönhet. A fogadóba, ahol lakott, járt sakkozni a St. Louis Westliche Post akkori szerkesztője, aki megismerkedett Pulitzerrel és lehetőséget adott neki, hogy cikkeket írjon a lapba.

Innentől fordul a sorsa. Pulitzer irdatlan munkabírásról tesz tanúbizonyságot, sorban írja a jobbnál jobb cikkeket. Politika iránti érdeklődése is napvilágot lát. Önálló rovatot kap, közben jogi tanulmányokat is folytat, majd 22 évesen már állami képviselőnek is megválasztják. Anyagi háttere házassága révén is biztosítottá válik. De St. Louis nem elég neki, nagyobb célok hajtják. Robog is feléjük szélsebesen, dolgozik és dolgozik megállás nélkül, résztulajdonos lesz a lapban, majd amikor a The New York World eladóvá válik, azonnal le is csap rá.

Pulitzer forradalmi újító tevékenysége a The New York Worldnél teljesedik ki, nem véletlenül nevezik a modern újságírás megalapítójának. De mitől volt más? Mitől volt újító? Ekkor vette kezdetét a tényfeltáró újságírás, a cikkek mellett képes leírások is szerepeltek a lapokban, megjelentek továbbá karikatúrák és bevezették a sportoldalakat.

Nem kellett sokat várni, hogy megjelenjen a konkurencia William Randolph Hearst sajtómágnás személyében. A két lap rivalizálása hatalmas sajtóháborúhoz vezetett, ahol a felek egymást túllicitálva igyekeztek minél nagyobb volumenű és szenzációhajhászóbb cikkeket megjelentetni. Amellett, hogy ennek voltak jótékony hatásai is (napvilágra kerültek korrupciós ügyek, amelyek előremozdították az ezeket megakadályozó törvények létrejöttét) Pulitzer eredeti célja az igazságok feltárása volt és nem a szenzációhajhászás. Nem is akarta, hogy így emlékezzenek rá, ezért igyekezett máshogy is beírni magát a történelembe. Miután megnyerte a háborút, mértéktartóbb hangot ütött meg a lap. A Columbia Egyetemen támogatta egy újságíró tanszék létrehozást, de ez csak halála után valósult meg. A jótékonyság is szerepet játszott életművében, támogatta a vakok érdekeit, de a Szabadság-szobor felállításához szükséges talapzatra való összeg összegyűjtéséhez is hozzájárult, erről szóló vezércikkével közadakozásból néhány hónap alatt 100.000 dollár gyűlt össze. Nem véletlen, hogy a szobor talapzatán álló emléktáblán is szerepel Pulitzer neve.

A sikerek csúcsán ismét fordult a sors. Pulitzer betegsége elhatalmasodott, hosszan tartó látásproblémák után élete utolsó 20 évére teljesen elsötétült a világ számára. Kegyetlen fintora volt ez a végzetnek, ami elvette tőle azt, amit a legjobban szeretett az írás és olvasás lehetőségét. Mély depresszióba merült és extrém érzékennyé vált a hangokra. Számtalan titkár és munkatárs kísérte, akik próbálták megkönnyíteni az életét. Ha szállodában kellett tartózkodnia, az alatta, felette és mellette lévő szobákat is ki kellett venni, mert a zajok egyre jobban zavarták. Végül a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy ideje nagyrészét jachtján töltötte. A birodalom irányítását fiaira bízta, csak szórványosan szólt bele a munkába. 1911-ben, 64 évesen hunyt el hajóján.

Hatalmas és sikeres sajtóbirodalmat épített, úttörő tevékenysége hozzájárult a modern újságírás kialakulásához. Az újságírói szak egyetemi megalakítása mellett végrendelete alapján 1917-től minden évben átadják az Egyesült Államokban a Pulitzer-díjat, mely máig a legrangosabb, nagy presztízzsel járó szakmai kitüntetés. A Pulitzer örökösök jóvoltából Magyarországon 1990-től adnak át Pulitzer-emlékdíjat. Szülővárosában Makón, posztumusz díszpolgári kitüntetéssel ismerték el Pulitzer József életművét.

Felhasznált források:

Karriérek 9. (1912). Az újságkirály, Pulitzer József. 173-187 pp.
Magyar Életrajzi Lexikon
Várdy Béla (2001). Pulitzer József: az amerikai újságírás koronázatlan királya. IN Kapu. 2001. 14. évf. 11-12. szám. 74-75 pp.
Magyar Nemzeti Névtér
Gécs B. (szerk). 2009. Pulitzer József, Amerika magyar sajtómágnása. IN Magyar Grafika. 2009. 53. évf. 2. szám. 108-109 pp.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz: