Barion Pixel
Oldal Kiválasztása
A tengelici Schell-kastély története: Katalinpuszta a Gindly családtól az államosításig

A tengelici Schell-kastély története: Katalinpuszta a Gindly családtól az államosításig

HASZNOS INFORMÁCIÓK

Frissítés: 2026.07.07.

Cím: 7054 Tengelic Katalinpuszta

Látogatható: egész évben

Jegyárak: ingyenes

Megközelítés:

  • Autóval: Tengelicet Kölesddel összekötő útról kell lekanyarodni Katalinpuszta felé. Kocsival egészen a kastélyig el lehet jutni. 
  • Tömegközlekedéssel: Az 5447-es Szekszárd-Nagydorog között közlekedő autóbusznak itt van a fordulója, Tengelic (Katalinpuszta) fordulónál kell leszállni. A busz a kastély mellett áll meg. 

 

a gindlyek legendás adománya

Tengelic község Szekszárdtól északra, Pakstól délnyugatra található Tolna vármegyében. Egy 1304-es oklevél egy templomot említ, de a középkori falu a török időkben elpusztult.

A törökök kiűzését követően a Gindly család lett a környék meghatározó földbirtokosa. A korábban a birodalom sváb területén élő családból Gindly Fülöp-Orbán és testvére, Balázs tűnnek fel először Győr környékén. Fülöp-Orbánról tudjuk, hogy Győr város főbírója volt.

A források szerint a Gindlyek, mint tőzsérek (kereskedő, marhakereskedő) részt vettek a birodalmi hadsereg élelmiszer-ellátásában. I. Lipót hálából vagy fizetési nehézségek miatt nemességlevelet adományozott Fülöp-Orbánnak 1678. február 20-án. Ezt követően a Gindly fiúk Buda (1686) és Székesfehérvár (1688) ostrománál tűntek ki vitézségükkel. Gindly Balázs és Ignác (Fülöp-Orbán fia) 1730-ban III. Károlytól megkapták a „de Puszta Tengelicz” előnevet, és birtokukba kerültek Medina, Tengelic, Apáthi, Hidja, Hídvég és Bikád puszták. A legenda szerint az adományozásnak az is része volt, hogy annyi földet kaphattak meg, amennyit napkeltétől napnyugtáig lovon körbe tudtak járni és kötéllel bekeríteni.

A részben árvízveszélyes és futóhomokkal borított terület kezdetben komoly kihívások elé állította az újonnan betelepülőket. A szorgos munka azonban meghozta gyümölcsét, csakhamar virágzó birtokközpontot és több kisebb uradalmi központot építettek ki.

Bár a Gindly család népes volt, leginkább lánygyerekek születtek. A lányok igazán „jó partinak” számítottak, így akadt is kérőjük bőven. Ezekkel a házasságokkal a korábbi hatalmas birtokállomány hamar felaprózódott, és több kisebb uradalom építése és szépítése kezdődött meg.

 

katalinpuszta születése

A Jeszenszky család is házasságok révén részesült a Gindly birtokokból, ez a két család több szálon is összekapcsolódott.

Báró Jeszenszky Kálmán (1830-1918) házasságot kötött 1852-ben draskóczi Moravcsik Klotilddal (más helyen Katalinként is szerepel). Valószínűleg 1852 után kezdték meg azt az építkezést, ami az 1860-as kataszteri térképen már látszik. A középső szárny 1866 után készült el. Jeszenszky a lányáról Katalinpusztának nevezte el a birtokot.

Báró Jeszenszky Katalin 1874-ben mádi Kovács Lászlóhoz (1846-1915) ment férjhez. A házaspárnak öt gyermeke született. Valószínűleg az itt felépített kúriában élhettek teljesen, vagy talán részben töltötték itt az évet. 1879-ben az épületet klasszicista stílusban felújították. A két fiatalabb gyermek, Irén 1884-ben és Klotild 1892-ben Katalinpusztán született.

Valamikor 1892 után, de 1899 előtt mádi Kovács László és felesége elcserélte az Alsó-Hídvégen található birtokát (Katalinpuszta is ide tartozott) ifj. Patay András abaújvári ingatlanára. A Szekszárdon 1899. július 11-én kelt levél egy korábbi cserére hivatkozik, amelyet követően rosszul állapították meg az adókat, ebből feltételezhető, hogy a csere valahol az utolsó gyermek születése (1892) és ezen levél (1899) közötti időszakban történt.

 

báró Schell-Bauschlott József (1868-1930)

Ifj. Patay Andrástól 1899-ben báró Schell-Bauschlott József (1868-1930) vette meg a birtokot.

Schell báró Abaúj-Torna vármegyei nemesi családból származott. Jogot tanult Budapesten, majd rövid ideig a vallás- és közoktatási minisztériumban volt fogalmazó. 1898-ban feleségül vette gróf Sigray Klárát. Felesége báró Augusz Antal unokája volt, családi szálai Tolna vármegyéhez kötötték. Valószínűleg ezért döntött úgy a fiatal pár, hogy új, közös életüket itt szeretnék megkezdeni.

Schell báró Diczenty László szekszárdi építészt kérte fel, hogy a korábbi Jeszenszky-kastélyt bővítse. Az építkezést 1910 augusztusára fejezték be. A korábbi klasszicista kastélyból az átalakításokkal és bővítésekkel egy igazán mozgalmas és izgalmas historizáló épületet vehettek birtokba új tulajdonosai.

A báró általi építkezéshez tartozik a kastély emeletes északi szárnya. Az épület déli része kis, római katolikus házikápolnával bővült. A végleges épület H alaprajzú, földszintes, északi szárnyán emeletes, részben alápincézett, részben beépített tetőtérrel rendelkezik. A főszárny felett nyeregtető található tetőablakokkal, a keresztszárnyak felett manzárdtető tetőablakokkal.

Az épületet mozgalmassá teszik a középrizalit megoldásai. A kastély bőséges helyet kínált a nagy család számára, a lakóterek mellett dolgozószoba, könyvtár, szalon, pipázó, ebédlő és tálaló is megtalálható volt benne. A keleti parkra tágas terasz nyílott. A gondozott parkban fürdőmedence és teniszpálya is volt. Az északi szárnyban kapott helyet a kápolna. Katalinpuszta saját temetővel rendelkezett, továbbá Schell báró iskolát is építtetett és tanítót is fogadott.

A művelt báró imádott olvasni, gondosan rendezgette könyvtárát, mely felesége öröksége révén Augusz Antal és Imre bárók könyveivel is gyarapodott. A vármegye legnagyobb könyvtárának számító gyűjteményben olyan ritkaságok voltak, mint Liszt Ferenc Augusz Antal báróhoz intézett levelei (Csapó Vilmos adta ki: Liszt Ferenc levelei báró Augusz Antalhoz 1846-1878).

1925 márciusában a báró szívbántalmakra panaszkodva érkezett haza a szekszárdi közgyűlésről. Gyógykezelésre ment Balatonfüredre, majd Bécsbe. Állapota stabilizálódott, de évente visszajárt Bécsbe. 1929 karácsonyát még otthon töltötte felesége és fia mellett. Ezt követően ismét Bécsbe ment kezelésre, ekkor már nem tudtak segíteni rajta, 1930. február 22-én meghalt.

BÁRÓ SCHELL JÓZSEF ANTAL (1900-1970)

A bárónak és feleségének két gyermeke született. Lányuk, Mária Lujza 1923-ban férjhez ment gróf Haller István erdélyi földbirtokoshoz, és Erdélybe költözött. Katalinpusztán maradt fiuk, báró Schell József Antal (1900-1970).

Az ifjú bárót gyerekkorától kezdve a természet vonzotta, hamar megmutatkozott tehetsége a rajzolásban. 1923-tól átvette a családi birtok irányítását, szabadidejében vadászott, illusztrációkat készített, képeket festett. Egy ideig Szőnyi István tanítványa volt. 1929-től trófeakiállításokon jelentek meg munkái, barátja, Széchenyi Zsigmond őt kérte fel két önéletrajzi könyve illusztrálására. 1931-ben Megint ősz lesz címmel vadásztörténeteket tartalmazó kötete látott napvilágot. 1938-ban feleségül vette gróf Woracziczky Johannát (1915-1985), egy Almásy lányt, akinek édesanyja Almásy Gabriella (1892-1958) volt. Édesapját sosem ismerhette, aki születése évében, 1915-ben, az első világháborúban az orosz fronton hunyt el. Az esküvőt a gyulai Almásy-kastélyban tartották (házasság révén került az Almásyakhoz a korábbi Wenckheim-kastély). Johanna maga is szeretett festeni, egy ideig Aba Novák tanítványa volt. A két fiatal idilli életet is élhetett volna a katalinpusztai kastélyban meleg családi otthont kialakítva, azonban az élet közbeszólt, beköszöntött a második világháború.

A fiatal házasoknak négy gyermeke született, hármuk a második világháború alatt: 1939-ben Antónia, 1941-ben Gabriella, 1943-ban Johanna, majd 1949-ben József. A kastélyban velük élt az apai nagymama, báró Schell Józsefné Sigray Klára. A kastély igazi úrnőjének ő számított, vezette a háztartást és őrizte a hagyományokat. A háború alatt, miután a gyulai Almásy-kastélyt kifosztották (1944 ősze), az anyai nagymama, gróf Woracziczky Jánosné Almásy Gabriella is Katalinpusztára költözött. Időközben a Budapesten tanuló Haller Géza (Schell Mária Lujza és Haller István fia) is Katalinpusztán talált menedéket, mivel a szülei nem szerették volna, ha Erdélybe hazatérve besorozzák a román hadseregbe. Később Budapest ostroma elől Schell báró kassai unokatestvére, báró Fiedler József is ide menekült. Majd 1946 tavaszán gróf Wass Endre (Wass Albert édesapja, gróf Haller István révén ismerte a Schell családot) erdélyi kastélya elpusztása után itt talált menedéket.

A szovjetek is gyakran látogatták a kastélyt. A jövetelüket őrszemek jelezték, ilyenkor a lakók próbálták eldugni értékeiket, az asszonyokat és lányokat pedig elrejteni az érkezők elől. Soha nem lehetett tudni, hogy milyen szándékkal érkeznek, voltak gátlástalan rablók és civilizált közkatonák és tisztek.

A háború vége nem jelentett megnyugvást, újabb sötét felhők gyülekeztek a család felett. A birtokot nehéz volt igazgatni, a család egy ideig még megpróbálta tárgyak eladásával menteni a menthetőt, de ez csak ideig-óráig volt megoldás. Schell báró végül felajánlotta a megmaradt birtokrészt az államnak. A kastélyt 1950. május 1-jén kellett üresen átadni.

A kastély harminchárom helyiségében található bútorok és értékek egy részét barátok, ismerősök között osztották szét megőrzésre. Árveréseket rendeztek, és amit lehetett pénzzé tettek.

Schell báró a kivételes értékű könyvtár könyveit a megyei múzeumnak szerette volna adományozni. Az odaszállított könyveket azonban a könyvtár már nem vette át. Ekkorra már teljes volt az elutasítás, és ellenségnek tekintették a korábbi arisztokrácia tagjait. A könyvek sorsa ismeretlen — a visszaszállítást követően nyomuk veszett, soha nem érkeztek vissza a kastélyba.

A család a gyerekekkel és a két nagymamával Kajdácson telepedett le. Egy szobát kaptak egy kulák családnál, a nagymamák másik házba kerültek. A következő kilenc évet itt töltötték. Schell báró, mint osztályidegen, csak segédmunkásként dolgozhatott. Ezekben az években Pesten próbált elhelyezkedni. Újra elkezdett festeni, majd hosszú évek után 1959-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Alap tagjai közé, innentől tudott művészeti tevékenységéből megélni. Munkáinak nagy része a gyöngyösi Mátra Múzeumban található. 1970-ben hunyt el, felesége 1985-ben követte. Közös sírban nyugszanak a Farkasréti temetőben.

A kastélyt a kitelepítés után a tengelici Petőfi TSZ, majd a Tengelici Kísérleti Gazdaság, végül a Dalmandi Állami Gazdaság használta. 1950-ben bevezették a villamosáramot, majd több alkalommal átalakították. 1990 után a családnak nem volt pénze visszavásárolni. Állítólag egy magánszemély tulajdonába került, akit ifj. Schell József megkeresett, hogy korabeli dokumentumokkal segítse a helyreállítást, de válaszra sem méltatta. A jelenlegi pontos tulajdonviszonyok nem ismertek; az épület azonban műemléki védelem alatt áll.

FORRÁSOK

Bodnár István. 1927. Egy múlt századbeli politikai gyilkosság IN Tolnamegyei Ujsag. 1927. 05. 14. 2-3 pp.

Bodnár István. 1931. Egy szép életről. Emlékezés báró Schell Józsefre IN. Tolnamegyei Ujság. 1931.02.21. 1-3 pp.

Borovszky Samu. 1908. Magyarország vármegyéi és városai. Győr vármegye. 433 p.

Csőglei István. 2010. Százhetven éve született. Madi Kovács János a paksi tűzkatasztrófák megállítója IN. Paksi Tükör. 2010.05.01. 3. szám. 18-22 pp.

Herczeg Renáta. 2014. Azok a csodálatos Gindly lányok IN. Múlt-kor 2014.07.4.

Kempelen Béla. 1913. Magyar nemesi családok. 5. kötet, 270 p.

Kempelen Béla. 1913. Magyar nemesi családok. 6. kötet

Merényi-Metzger Gábor. 2019. A gróf Sigray család tagjai 498 p.

Nagy Iván. 1858. Magyarország családai. Negyedik kötet. Gindly család.

Nagy Zoltán. 2008. Kastélysoron Pakstól – Kölesdig IN. Örökség. 2008. 3. szám. 9-10 pp.

Népújság. 2008.08.07. A találkozás. 6 p.

Preisz Gyula. 2017. Tolnai Schell-rapszódia IN. Nimród. 2017. 02.01. 60-61 pp.

Serdült Benke Éva. 2010. Kastélyok és kastélylakók – sorsok. Katalinpuszta IN. Paksi Tükör. 2010. 05. 01. 3-14 pp.

Szinnyei József. 1891. Magyar írók élete és munkái, 3. kötet. 1218 p.

Tengelic község hivatalos honlapja

Tolnai Népújság. 2021.10.16. Művész lett a báró. 5 p.

Tolnavármegye és a Közérdek. 1911.04.27. A pécsi püspök Katalinpusztán. 2 p.

Vételi és csereszerződés. 1899. júl. 11. Mádi Kovács László és neje és ifj. Patay András között.

Mádi Kovács László gyászjelentés. 1915.05.17. Tolnavármegye és a Közérdek. 3 p.

Fényűzés a Duna partján: a váci villa és titokzatos ura – a Piufsich-Marx kastély

Fényűzés a Duna partján: a váci villa és titokzatos ura – a Piufsich-Marx kastély

HASZNOS INFORMÁCIÓK

Frissítés: 2025.09.01.

Cím: 2600 Vác, erdő sor

Látogatható: Nem látogatható, rossz állapotban van. Ott jártunkkor a Kender utca végéről lehetett besétálni. A környéken építkezés zajlik, de az épület nem volt elzárva. 

„Kedves Clarisse! Bocsásd meg tettemet, másképp nem tehettem. Te tudod, miért. Hirtelen akartam meggazdagodni, nem sikerült” – így búcsúzott feleségétől Piufsich Lajos, amikor 1891 szilveszterén váci villájában önkezével vetett véget életének.

Piufsichot Vácon és a fővárosban gazdag gavallérként ismerték, aki bőkezűen költötte vagyonát. A Vácon építtetett villát kéjpalotaként is emlegették, ahol sokszor mulatozott a Népszínház társulata is. Azt, hogy milyen titok állt a mesés vagyon hátterében, senki sem sejtette.

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár főpénztárosa jóval nagyobb lábon élt, mint azt fizetéséből megtehette volna. Vagyona eredetéről megoszlottak a vélemények – igazából máig nem tudjuk. Fennmaradt egy történet, miszerint egy Budakeszin lakó, idős sváb bácsi hagyott rá nagyobb összeget, aki a kishivatalnok Piufsichnál fizetett be minden hónapban száz forintot a takarékpénztárba, majd – örökös hiányában – minden vagyonát a barátságos szőke fiatalemberre hagyta. Más források szerint apja hagyatéka alapozta meg későbbi vagyonát, megint mások azt rebesgették, hogy fővárosszerte ismeretes volt, szívesen száll be rizikós üzletekbe, ha abból nagy nyereségre tehet szert.

A kezdetben szerény körülmények között élő Piufsich élete akkor változott meg gyökeresen, amikor 1881-től a Népszínház tőkés csendestársa lett. A fényképezéstől legendásan tartózkodó fiatalember – állítólag – fényes lakásokat tartott fenn, és a rossz nyelvek szerint színésznőket tartott el és ajándékozott meg méregdrága apróságokkal.

1888-ban építtette a váci villát, ami sok helyen kastélyként szerepel, amelyet feleségéről Kláraházának nevezett el. Az épületet pihenésre használták, Piufsich hétvégente látogatta. Az egyetlen állandó lakója idős nagynénje volt, aki a birtokon található tejgazdaságot is felügyelte.

A nagy háztartást, kocsit, lovakat tartó főpénztáros nagyvilági életet élt, jövedelmeivel szívesen büszkélkedett. A korabeli beszámolók szerint szelíd tekintetű, nyájas modorú embernek ismerték, akinek mindenkihez volt egy jó szava, és a néha megszoruló népszínházi tagokat is kisegítette kisebb kölcsönökkel. Mindeközben főpénztárosi munkáját is kiválóan végezte, így hosszú évekig élvezte a részvényesek bizalmát.

1891 szilveszterére azonban minden összedőlt. Ezen a napon Piufsich Vácra érkezett. Felkereste azokat a kereskedőket és mestereket, akiknek tartozott, kifizette őket, majd sietve a villába ment. Itt megvacsorázott nagynénjével, majd visszavonult a szobájába. Másnap reggel holtan találták. 

Két búcsúlevelet hagyott hátra. Egyikben feleségétől kért bocsánatot tettéért, a másikban a takarékpénztár helyettes igazgatójának – aki sógora is volt – vallotta be, hogy visszaélt helyzetével. Az elsikkasztott összegeket már nem tudta visszatenni, így nem látott más kiutat.

Az ügy hatalmas botrányt kavart, a takarékpénztár vezetősége teljes körű vizsgálatot rendelt el, érthetetlennek tűnt számukra, hogyan történhetett meg mindez.

A rendőrség házkutatást tartott, azonban egyetlen levelet sem találtak, valószínűleg a főpénztáros mindent megsemmisített halála előtt. Az ügybe belekeveredett Piufsich állítólagos szeretője, a később ismert szélhámosként tevékenykedő Tihanyi Irma is. Őt azzal vádolták, hogy a Piufsichtól kapott bunda alatt csempészte ki az értékpapírokat. Bizonyíték hiányában elengedték, majd eltűnt a városból.

A vizsgálatok végül megállapították, hogy Piufsich a halálát megelőző hat évben csempészett ki kötvényeket, amiket helybeli pénzintézeteknél adott el. A teljes kárt 1.069.000 forintban állapították meg, azt, hogy ez mekkora összeg, jól érzékelteti az a számítás, miszerint Piufsich évi jövedelme a fizetését, birtokait és egyéb bevételeit összegezve nagyjából 80.000 forint lehetett.

A megdöbbentő eset után két évvel felesége újraházasodott, fia nevet változtatott. Maradt mégis valami, egy épület, mely őrizte tovább a titkokat.

A historizáló stílusú villát Czigler Győző tervezte. A csodaszép épület két tornyával, oromzatos, párkányokkal díszített homlokzatával gyönyörű látványt nyújthatott fénykorában. A nyitott kocsifelhajtóról, ami oszlopokon álló fedett beállóba végződött az előszobába lehetett betérni, ahonnan fogadóterem, nagy ebédlő és öt lakószoba nyílt. Az alagsorban kapott helyett a konyha és a cselédszoba. A padlás magasságában lévő tornyokban egy-egy kisebb szobát alakítottak ki.

A korban modernnek számító épület vízvezetékkel, fürdőszobával, villamosárammal és étellifttel is rendelkezett. A kertben gesztenyefasor növelte a romantikus életérzést, a fényűzésről még az istálló is hírt adott, ahol a bokszok is márvánnyal voltak kirakva. A keleti homlokzaton egy fülkében álló szobor található. Erről nem tudjuk, hogy egykorú-e az épülettel vagy később került behelyezésre.

A villa a későbbiekben Luczenbacher Jenő tulajdonába került, majd több tulajdonosváltást követően a MÁV vezérigazgató Csákányi Marx János élte itt nyugdíjas éveit. Az I. világháború alatt 20 ágyas hadikórházzá alakították egy részét.

A II. világháború utáni évek nem kímélték a korábban gyönyörű épületet. A Váci Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságának lett központja. Az átalakítások ekkor kezdődtek, melyek jelentősen romboltak a korábbi összképen. A nyugati tornyot lebontották, a kocsibeálló felől is eltűnt a torony, az íves ablakokat egyenes záródásúra cserélték, a díszítettséget és a historizáló stílusjegyeket csaknem teljesen megszüntették.

1994-től egy agrárcég tulajdonában van, leromlott, rossz állapotban. A környéken új lakópark építések folynak, így a környékbeli fák irtása is zajlik jelenleg. Hogy mi a jövőben a sorsa, nem tudni.

SAJÁT FELVÉTELEK

FORRÁSOK

Faragó Jenő. Piufsich Lajos, a gavallér takarékpénztári igazgató öngyilkossága. Mi történt a Klarissza házában? IN 8 Órai Újság. 1930.01.04. 5-6 pp

Mária-udvar volt gazdája. Mi van a végrendeletben? - Váci Hírlap 1913.10.15. 1p.

Meghalt Marx János IN Esti Hírek 1924.04.10. 3 p

Újsződi Volentics Gyula. 2018. Vác egyetlen kastélya, a Kláraházai Piufsich-Marx kastély története IN Váci Polgár. 2018. 9. szám. 22-25 pp.

Pesti Hírlap 1892.01.03.

Pesti Hírlap 1892.02.28.

Somlószőlős és a Zichy-kastély

Somlószőlős és a Zichy-kastély

HASZNOS INFORMÁCIÓK

Frissítés: 2024.07.26.

Cím: 8483 Somlószőlős, Bem utca vége

Megközelítés: Somlószőlősön a főútról jobb kanyarodhatunk le a Bem utcára. A kicsi, szűk utca elején már láthatjuk a kastélyt. Ha ezen az úton megyünk, akkor egyből a kastély elé érünk. Itt az autót is le tudjuk rakni.

Tömegközlekedéssel Somlószőlős autóbusszal közelíthető meg, a járatok a devecseri autóbusz-állomásról indulnak. Ha így érkezünk, akkor Somlószőlős alsó állomáson kell leszállni. A főutcán visszafelé haladva a harmadik utca lesz balra a Bem utca.

Somlószőlős Veszprém vármegyében Devecsertől 12 km-re található. A település nevével 1898-ig Nagyszőlősként találkozhatunk. A névváltozásra azért volt szükség, mert Kárpátalján is volt egy ugyanilyen nevű település.

Első írásos említése 1211-ből származik, a kezdetektől fogva szőlőműveléssel foglalkoztak a területen. Nagyszőlős a 14. századtól a Verzsenyi családhoz tartozott, feltételezhető, hogy a mai kastély helyén udvarház állt.

A falu jelenlegi katolikus temploma is bővelkedik történelmi érdekességekben. 1965-ben a templom északi része felett beomlott a mennyezet, a helyreállítási munkák közben fedezték fel, hogy az épület majdnem teljes egészében magában rejti a középkori templomot. 1968-72 között a szakemberek elvégezték a falkutatást, a helyreállítási és a restaurálási munkákat. Ekkor vált világossá, hogy itt a középkortól állt templom, mely amellett, hogy többször leégett, számos átalakítást és bővítést is megélt az évek alatt. A maradványok alapján a román kori épületrészek a 12. század második fele – 13. század elejéről, a gótikus bővítés és a torony 13. század végéről, még a templom körüli temetőt körülvevő fal a 14. századból való.

A feltárások során előkerültek a román kori és gótikus építkezések nyomai, valamint a falakon a Szent György legendát ábrázoló freskórészletek bukkantak elő. A képek magasabb iskolázottságra utaló jelei és olaszos hatása miatt valószínűleg az a Vezsenyi László lehetett a megrendelő, aki I. Lajos, Mária királynő és Zsigmond király udvarában is belső embernek számított. Az ő nevéhez fűződik a pécselyi Zádor-vár és a nagyvázsonyi vár első szakaszának építtetése is. A templom első írásos említése egy 1469-es oklevélben tűnik fel, itt említik a Szent György tiszteletére emelt épületet.

A Vezsenyi család 1473-ban kihal, Nagyszőlőst a többi Vezsenyi birtokkal együtt Kinizsi Pál kapja meg Mátyás királytól. Kinizsi halála után feleségének második férjén (Kamicsáczi Horváth Márk) keresztül a vázsonyi Horváth család örökli a birtokot.

A középkorban virágzó településnek számító Nagyszőlős nagy jövő előtt állhatott volna, azonban ennek a török pusztítás gátat szabott. Bár teljesen nem néptelenedett el, a magyar és a török hadak egyaránt pusztították, a fejlődés nem tudott megindulni.

Közben, a 16. század első felében a lakók áttértek a protestáns vallásra, az 1530–40-es évektől kezdve ők használták a templomot.

1649-ben a vázsonyi uradalom, Nagyszőlőssel együtt Zichy István győri vicegenerális tulajdonába kerül. 1724-ben a Zichyek újjászervezik a falut és a templomot is visszaveszik az evangélikusoktól. 1725-ben gróf Zichy János barokk stílusban újíttatja fel a templomot, melyet ekkor Szent Mihály tiszteletére szenteltek fel. Innentől ismét a katolikusok szolgálatában áll.

A 19. század közepén gróf Zichy-Ferraris Manó tragikus véget ért házasságát követően itt építteti fel kastélyát 1851-ben. A gróf korábban az oroszvári kastélyt alakítatta át angol romantikus stílusban, melyet a “magyar Windsornak” is neveztek kortársai. A válás következtében anyagi helyzete megromlott, az oroszvári kastélyt eladja testvérének, majd Nagyszőlősön kisebb méretű, de ugyanúgy angol romantikus stílusban építteti fel otthonát, melyet Voyta Adolf tervezett.

A kastély téglalap alaprajzú, északi oldalához boltozott, tornyokkal övezett kocsialáhajtó kapcsolódik. Az épület legszebb részei a bevillágítós mennyezet (ez jelenleg le van zárva) illetve a máig megmaradt egykarú, fából épített lépcső. A bástyaszerű tornyok, a csúcsíves ablakrészek, a pártázat és Tudor-íves főbejárat és kapu gyönyörűen felelevenítik az angol gótikus stílus elemeit, a kastély várakat idéző miliője nem marad el. Az egyemeletes épület középső részén egy kétemeletes, lapos, lőréses pártázatú torony emelkedik. A tömegelhelyezés mozgalmas, mégis szimmetrikus. A kastélyhoz télikert és angol park is csatlakozott, ezeknek ma már nyoma sincs. A télikert egy régi képeslapon bukkan fel, az angol park pedig 19. századi térképen fedezhető fel.

Manó gróf 1877-ben meghalt, saját gyermeke nem volt. Végrendelete alapján unokaöccse gróf Zichy-Ferraris Lajos Nagyszőlősön a katolikus templom déli oldalához csatlakozóan kriptát építtetett. Ide temették Manó grófot, Zichy Lajost, bátyját Viktort, Zichy Bódogot (Manó testvére) és a Watzdorff család hat tagját. A bejárat fölött még ma is látható a család öntöttvas Johannita lovagrend címere.

Manó gróf örökösei közül gróf Zichy-Ferraris Emília báró Watzdorff Konrád felesége lett, a nagyszőlősi kastély így került a Watzdorff családhoz. A báró 1922-ben meghal és a család anyagi helyzete annyira megromlott, hogy 1936-ban a kastélyt elárverezik, a falu lesz az új birtokos.

A kastélyban 1939 decemberében, hivatalosan a Magyar-Lengyel Cserkészek Körének szervezésében, a lengyel cserkésztábor nyílt meg. Valójában menekülttábor lett. Miután 1939 szeptemberében Németország megtámadta Lengyelországot megindult a lengyel menekülthullám. Id. Antall József menekültügyi kormánybiztos 119 lengyel menekülttábort hozott létre az országban, a somlószőlősi kastély is ezek között volt.

Az országba érkező menekülteknek új igazolványokat állítottak ki. Állítólag, amikor id. Antall József meglátta, hogy az új okmányokon az izraelita megjelölés szerepel, azonnal egy tollvonással áthúzta őket és kézzel írott megjegyzéssel visszaküldte: Mindenki katolikus! – jól érezte már akkor, hogy az antiszemitizmus hamar át fogja járni az egész kontinenst.

A II. világháborúban megállapodás született arról, hogy orosz hadifoglyok nem lehetnek az országban. Ennek ellenére sokan szöktek át és jó pár orosz katona húzta meg magát a somlószőlősi kastélyban. A tudósítások szerint egészen beilleszkedtek itt, páran magyarul is megtanultak. Az orosz hadifoglyok kiadatását a németeknek id. Antall nem támogatta, ettől függetlenül a katonák sorsa szomorú véget ért. Az ide érkező szovjet csapatok árulónak tekintették bajtársaikat és többüket kivégezték.

A II. világháború után a kastélyból gyermekintézmény lett. 1990 után volt több gazdája, de a terveken kívül nem történt más. Jelenlegi tulajdonosai pár éve még végeztek munkálatokat, az ablakokon még ott a fólia, de ezek is abba maradtak. Néha feltűnik a kastély egy-egy ingatlanos oldalon, mint eladó épület, de sajnos még nem érkezett el az ideje, hogy ez a csodaszép épület újra régi fényében ragyoghasson.

SAJÁT FELVÉTELEK

FORRÁSOK

Koppány Tibor. A somlószőlősi r.k. templom helyreállítása. IN Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. 1974. 207-255 pp.

László Cs. 2001. Somlőszőlős, Zichy-kastély. IN Mentényi K. (szerk.). Műemlékvédelmi Szemle 2001. 249-250 pp.

Tóth D. 2004. Amikor “mindenki katolikus” volt - Emléklapok id. Antall Józsefről. IN. Új Horizont. XXXII. évf. 2004. 4. szám. 41-55 pp.

Tóth D. b. 2004. Emlékezés idős Antall Józsefre. IN Comitatus. 2004. 14. évf. 7-8. szám. 151-154 pp.

Az acsai kastély és a Prónay bárók

Az acsai kastély és a Prónay bárók

HASZNOS INFORMÁCIÓK

Frissítés: 2026. 09. 13.

Cím: 2683 Acsa, Kossuth út 51. Honvéd utca

Látogatás: Nem látogatható

Megközelítés, parkolás: A Kossuth út 51. szám után található hídon áthajtva, a Díszkapu előtt ingyenesen lehet parkolni. Innen érdemes felsétálni az evangélikus templomig. Útközben a kerítésen keresztül lehet belátni a kastélyparkba.

Egy évben egyszer a Kulturális Örökség Napok keretén belül (minden év szeptemberében) egy hétvégére a kastély kinyitja a kaput, és az érdeklődők ingyenes épületvezetéssel látogathatják.

ACSA TÖRTÉNETE A 18. SZÁZADIG

Acsa már a Prónayak előtt is lakott terület volt. A régészek őskori és Árpád-kori leleteket találtak, a középkori falu a jelenlegi község alatt helyezkedett el. Első okleveles említései 1341-ből és 1347-ből származnak, ekkor Acha nevén említik, melynek ótörök jelentése rokon, atya. Ekkoriban az Acsai család birtokában volt. Valamilyen középkori templom már ekkor is állhatott itt, erre vonatkozóan több bizonytalan adattal találkozhatunk: 1877-ben Galgóczy monográfiájában arról számol be, hogy a már omladozó templom körül a földből gyakran kerülnek elő fegyverek, puskák és kardok.

A török kor Acsát sem kímélte, ekkoriban a budai szandzsákhoz tartozott, a folyamatos harcok lassan elnéptelenítették, 1559-ben mindössze 19 házzal szerepel az összeírásban.

Az igazi változást a 17. század hozta. A törökök elvonulása után jellemző volt, hogy a megüresedett területekre a Felvidékről a protestáns üldözések elől menekülök telepedjenek be. Így kerültek Acsára szlovák nyelvű evangélikus családok, akik a hagyomány szerint, 1630 körül előbb kezdtek templomot építeni, mint a saját házaikat. A gyülekezet 1636-ban hívta meg első lelkészét, a rögtönzött vesszőből és sárból tapasztott falú templom csak rövid ideig állt, ezt egy fatemplom követte, mely 1702-ben leégett, de fél év múlva már állt az új fatemplom. Az 1700-as évek elején vásárol birtokot Acsán Prónay I. Gábor, a valódi fejlődés és változás innentől indul meg igazán.

A PRÓNAY CSALÁD

Már itt érdemes tisztáznunk, hogy a Prónay családnak ezen ága nem azonos a Horthy korszakból ismert Prónay Pál családjával. A Prónayak Turócz vármegye ősi családjai közé tartoznak, ősük Comes Rechk 1279-ben IV. Béla királytól csereadomány útján szerzi meg Tót-Prónát, mely a mai Szlovákia területén található.

Utódai III. András mellett tűnnek ki vitézségükkel, I. Pálról például tudjuk, hogy olyan hős vitézként harcolt, hogy egy-egy német katonát dárdájával leütve, saját lova is elesett alóla. A vitézséget a király újabb adománnyal hálálta meg.

A családból II. Mátyás az ősi birtokhelyről kezdi el magát megnevezni – Mátyás de Tót-Próna – és 1563-ban I. Ferdinánd király által ősi nemességben megerősítést nyer.

I. Miklós 1642-ben áttér az evangélikus hitre. Halála után (1672) fiai, I. László és I. István osztoznak a vagyonon. I. Lászlótól fog eredni a pozsonyi trencséni ág. Valószínűleg II. Mihály az, aki Turócz vármegyéből Nógrád vármegyébe telepedett át, majd az ő fiainál ismét szétválik a családfa: I. Gábor és leszármazottjai a Prónayak bárói ágához fognak tartozni, még III. Pál utódai a nógrádi, nemesi ág tagjai lesznek.

PRÓNAY I. GÁBOR (1695-1758)

Prónay I. Gábor 1731-ben birtokcsere útján jutott az acsai területhez. 1744-ben megvásárolta Vay Ádám acsai birtokait, így ő lett a környék meghatározó földbirtokosa.

Az evangélikus egyház támogatása és pozícióinak emelése a család szinte minden tagjának központi motívum volt életében. Az acsai birtok megvásárlása után I. Gábor szembesült a szabad vallásgyakorlást akadályozó tényezőkkel: Ekkoriban csak artikuláris helyeken volt lehetőség a protestáns vallásgyakorlásra. Mivel Acsa nem volt ilyen hely, I. Gábor kérését, mely szerint a fából épült evangélikus templom helyére kőből épült templomot emeltessen, elutasították. A megoldás érdekében I. Gábor először magtárként jelentette be az épületet, melynek külső kinézete és ablakai valóban hasonlítottak is egy ilyen épülethez. Ezt követően politikai úton is igyekezett érvényt szerezni akaratának: Pest vármegyei követként 1751-ben adóemelést pártoló felszólalást tett, melyet követően Mária Terézia, szigorú feltételekkel, de engedélyezte a kőtemplom építését. A feltételek között szerepelt, hogy az építendő templom nem lehetett nagyobb hatszor 18 méternél, toronnyal, haranggal, karzattal, boltívvel, orgonával nem rendelkezhet és a padok száma is korlátozott volt. Sőt, az evangélikus templom építésével egyidőben a földbirtokosnak gondoskodnia kellett egy katolikus templom építéséről is a faluban. Prónay hiába jelezte, hogy a faluban nincsenek katolikusok, a válaszban minden benne volt: majd lesznek. Így történt, hogy Acsán két templom is épült a Prónay család által. Az evangélikus templom nagyobb lett, mint lehetett volna, de erre már előre gondoltak és a bírság költségeit is belekalkulálták a tervekbe. A templomot végül 1752-ben szentelték fel és alá került a Prónay család kriptája is.

Prónay I. Gábor feleségével, Királyfalvi Róth Évával 1735–40 között építtette az acsai kastélyt. A feltételezések szerint az építkezésben az a Giovanni Battista Carlone építész vett részt, aki Szirák és Eger környékén működött akkoriban. A kapun latin felirat olvasható, melynek jelentése: „Ha kaput akarsz, érd be sokáig ajtóval.” A barokk kastély négy saroktornyos, téglalap alaprajzú, manzárd tetős, részben alápincézett. Relatív kicsi, összesen négy, két-két szobás lakosztályból áll. Díszterme figurális stukkódíszes. A kertet a közeli csővári várból idehozatott kőfaragványok díszítették, bár egyes leírások szerint az építkezés során a csővári vár köveit is felhasználták. Az alaprajzi rendszer, az aszimmetrikus bejárat elhelyezés, a pinceboltozat és a fölötte lévő vastag feltöltés alapján a szakértők, egy korábbi épület felhasználásának lehetőségét is valószínűsítik.

Az acsai kastély – Dörre Tivadar rajza (Borovszky, 1910)

úton a türelmi rendelet felé, a bárói rang

Prónay I. Gábornak két fia született, László 1734-ben, II. Gábor 1748-ban látta meg a napvilágot. A két fiú abban a Mária Terézia uralkodása alatti időkben nőtt fel, amikor az uralkodó, mint hithű katolikus, törekedett a protestáns térnyerés visszaszorítására, különböző előnyökkel, címekkel, rangokkal próbálta a protestánsok katolizálását elérni. Ez Magyarországon kevesebb sikerrel járt, mint a birodalom többi részén. A két fiú aktívan részt vett az evangélikus egyház támogatásában, amikor Mária Terézia uralkodásának végén vallási kérdésekben az enyhülés jelei mutatkoztak, tevékeny szerepet is vállaltak. 1773-ban II. Gábor az acsai kastélyban tartott tanácskozást az evangélikus vezetőkkel, az itt megbeszélt kérdéseket 1774 márciusában már öttagú küldöttség adta elő a királynő előtt, ahol már a későbbi II. József is jelen volt. Mária Terézia halála után II. Józsefhez 15 pontban foglalt sérelmi folyamodványt adtak be a protestánsok, a dokumentum átadásánál 1781-ben Prónay László is ott volt. Ilyen előzmények után 1781-ben II. József kiadta a Türelmi rendeletet, mely nemcsak a szabad vallásgyakorlás lehetőségét nyitotta meg, hanem a protestánsok számára is lehetővé tette a hivatalviselést. Ez a tény óriási változást hozott Magyarországon, hatalmas személyi cserékre került sor és megnyílt az út a protestáns családok felemelkedéséhez. 1782-ben László és II. Gábor bárói rangra emelkedett.

Az acsai kastély díszterme (Borovszky, 1910)

 prónay lászló (1734-1808)

Prónay László báró 1783-ban első protestáns tanácsosként került a Helytartótanácshoz. 1785–90 között Zólyom és még öt felvidéki vármegye főispánja. 1790-től 1808-ban bekövetkezett haláláig Csanád vármegye főispáni méltóságát viselte. Ő volt az 1791. évi evangélikus zsinat elnöke.

Mivel az acsai kastélyt a fiatalabb testvér, II. Gábor örökölte, László és felesége, Radvánszky Rozália, 1773-ban a régi kastély közelében egy másik kastélyt is építtetett Acsán. Erről a másik kastélyról elég kevés információnk van. Annyi bizonyos, hogy az 1900-as évek elején Prónay Szilveszter IV. Gábor eklektikus átalakításokat végeztetett, továbbá arról is tudunk, hogy egy kisebb, körülbelül négyezer kötetes könyvtár is volt a kastélyban. A gyűjteménybe tartozott körülbelül száz darab ritka értékes 1710 előtti magyar nyomtatvány. A kastélyt a II. világháborúban bombatalálat érte, megsérül. Ekkor még nem dőlt össze teljesen, szétbontják, darabjait valószínűleg a helyiek építik be saját melléképületeikbe. A háború után a kastély helyén iskola épült, mely ma is ott áll, az eredeti kastélyból a pince maradt meg.

Itt kell megemlítenünk Prónay László két fiát. Sándor a leírások szerint, mint tudományos és művelt férfiú korának egyik dísze volt. Buzgón támogatta az evangélikus egyházat, fiatalon történelmi dolgozatok írásával foglalkozott, 1790-től az Aranysarkantyús lovagrend tagja, majd császári és királyi kamarás, 1819-ben az evangélikus egyház főfelügyelőjévé választják. Az országgyűlésben is jeleskedett, 1830-ban jelent meg az Országgyűlés elrendezéséről című műve. Támogatta a tudományokat, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja. Berzsenyi Dániel Báró Prónay Sándorhoz című versében a haza, nyelv és tudomány ügyében végzett tevékenységét méltatja. 1822-ben Sándor és testvére Kálmán készíttették el az acsai evangélikus templom tornyát.

Két kastély Acsán

prónay ii. gábor (1748-1811)

A bárói címet megszerző kisebbik testvér, II. Gábor örökölte az acsai kastélyt. Ő is tevékenyen részt vett az ország életében, 1787-ben Bars vármegyének, 1789-ben Gömör vármegyének volt főispánja, császári és királyi valós belső titkos tanácsos, 1784–90 között a pozsonyi tankerület főigazgatója.

A kor protestáns családjaira jellemző volt a felvilágosodás támogatása, a vallási és politikai kérdések összetartották őket, főleg egymás között házasodtak és a műveltség és tudás megszerzése alapvető törekvés volt életük során. II. Gábor is ide tartozott, az acsai kastély udvarán külön épületet emeltetett a könyvtár számára 1775-ben. A már ekkor is kiemelkedő gyűjteményt utódai szorgosan gyarapították különleges és ritka példányokkal.

Az 1883-as kataszteri térképen az Acsa mellett található Magos hegyen valamilyen kőszerű építményt figyelhetünk meg. Ez feltételezhetően az a csillagásztorony, melyet II. Gábor kezdett el építtetni, azonban a beüzemelésre már nem került sor, a Münchenből rendelt távcsövek a Gellérthegyi csillagvizsgálóba kerültek.

prónay józsef (1776-1824)

II. Gábor fia József a katonai pályát választotta, császári és királyi kapitány volt János főherceg dragonyos ezredében, több vitézi rend lovagja. Miután a háborúban jobb kezét keresztül lőtték, kapitányi ranggal nyugdíjba vonul és családja körében élt. Korai halálakor – 48 éves volt – fia, III. Gábor 12 éves.

prónay iii. gábor (1812-1875)

III. Gábor 1812-ben született Besztercebányán, majd 8 éves korában szüleivel Acsára költözött. Hatalmas életműve, széles körű tevékenységei indokolják az 1856-os életrajzi könyv leírását: a legbuzgóbb hazafiak egyik. Turócz vármegye követeként az 1848 előtti országgyűlés aktív tagja. 1848-ban követve Deák példáját, nem megy el Debrecenben. 1848 utáni tevékenységét fia, Dezső visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, mely számtalan apró érdekességet tartalmaz. Innen tudjuk, hogy III. Gábor utazásai során, ha átlépte a magyar határt kalapját levéve üdvözölte országát. 1850-ben haditörvényszék elé idézték, felrótták neki, hogy nem ment át Windischgrätzhez vagy Jellasicshoz. A vizsgálat ugyan megszűnt, de a Haynaut követő Back-korszakban bölcsebbnek tűnt a visszavonulás mellett dönteni.

Ez azonban korántsem jelentett tétlenséget. Névtelenül adott ki röpiratot, melyben kifejtette, hogy Magyarország nem meghódított tartomány, a magyar alkotmányt helyre kell állítani és össze kell hívni az országgyűlést. Ékes példáját mutatta be annak, hogy akkor is lehet tenni egy nemzet sorsának jobbra fordulásáért, ha éppen elnyomó hatalom uralkodik felette. Az acsai könyvtár különleges gyűjteményét felhasználva 1854-ben kiadta a Vázlatok Magyarhon népéletéből című könyvet, mely az első néprajzi témájú könyveink között szerepel. Irodalmi és művészeti tevékenységét több európai fejedelem rendjelekkel és kitüntetésekkel jutalmazta, a Magyar Tudományos Akadémia pedig tagjává választotta. Számos egyesületnek volt tagja, részt vett a Nemzeti Múzeum képtárának gyarapításában, a Nemzeti Zenede elnökévé választották, a fiatal zenészek támogatására tiszteletdíjat alapított, a gyermekkórházat fenntartó egyesület is elnökévé választotta, rövid ideig a testgyakorló intézet elnöke is volt. Az evangélikusok ügyéért is harcolt, a protestáns egyházak ellenállásának egyik főszervezője, a szervezkedések és titkos gyűlések idején a házát megfigyelték, leveleit felbontották. Ebben az időszakban a magyar-Habsburg ellentét éles volt, a magyarok az aktív ellenállás mellett, mindent megpróbáltak elkövetni, hogy apróságokkal is bosszantsák az osztrákokat.

A magyaros viselettel való tüntetés mellett gyakori jelenség volt, hogy a cilinderrel megjelenőknek – mivel az nem tartozott a magyaros viselethez – leverték a kalapját, lehetőleg úgy, hogy a kalap a viselőjének az orráig jusson. Külön neve is volt ennek a műveletnek, úgy nevezték cilindert antreibolni. Prónay Dezső megfogalmazása szerint: Az osztrák törvényeket és rendeleteket senki sem tartotta érvényesnek és kötelezőnek, azoknak a megkerülése és kijátszása hazafias dolog volt. Így történhetett meg az is, hogy amikor nem fizették az adót, osztrák katonaságot kellett beszállásolni az acsai kastélyba.

III. Gábort 1861-ben iktatták be az evangélikus egyház egyetemes felügyelői tisztségébe, melyhez szintén kapcsolódik egy kedves anekdota: A báró a beiktatás utáni lakomára a pesti zsidók rabbiját Meisslt is szerette volna meghívni, a meghívó azonban egy pesti kárpitosmesternél landolt, akit szintén Meisslnek hívtak. Így történt, hogy a zsidó rabbi helyett a kárpitosmester vett részt a vacsorán.

III. Gábor 1862-ben teljesen felújíttatta és beboltoztatta az acsai templomot. A ma is látható díszesebb kialakítást ekkor kapta az épület. 1868-ban kijárta, hogy Acsán postahivatal legyen, ennek elérésére ő maga vállalta fel névleg a postamesteri állást. Anyagilag támogatta a tudományt és a művészetet, 1856-os leírás szerint: Köztudomású, hogy a szegény sorsú művészek ő hozzá és a hozzá hasonló gróf Andrássy Manónhoz fordulnak segélyért. Annak érdekében, hogy a családi birtok ne aprózódjon szét 1870-ben hitbizományt alapított, az acsai kastélyt Prónay Dezső örökölte.

báró Prónay III. Gábor (1812-1875) portré 1865

FR: Schrecker Ignác fotó, Fővárosi Szabó
Ervin Könyvtár Gyűjteménye

prónay dezső (1848-1940)

Az ifjú Dezsőt szülei sokkal szigorúbb felügyelet alatt tartották, mint az szokás volt. Mivel az apa, III. Gábor, nem szerette volna, ha a fia a jogot a pesti mulatozó fiatalok között tanulja, magántanuló lett Pozsonyban. Az egyetem elvégzése után – szintén az apa akarata szerint – a berlini egyetemen folytatta tanulmányait, ahova az egész család kiköltözött egy évre.

Fiatalkorában részt vett Ferenc József koronázásán, az ünnepségen az úgynevezett pálcás urak között volt. Ekkor kapott egy a király és királyné képével díszített és cukorkával töltött selyem kis zacskót, amit el is tett a pesti lakásban, azonban ezt a lakást a Tanácsköztársaság alatt elvették, így a cukorka sorsa ismeretlen.

A beszámolók alapján tűzben égő, szomorú sárga szeme elárulta, hogy búskomorságra hajlik. Elítélte az erőszakot, szívósan ragaszkodott ősei földjéhez, nem lelkesedett a földreformért, mert azt a tulajdon elleni erőszaknak tartotta. Prónay Dezső saját leírása szerint is visszafogott volt, nem élvezte a nagy társaságot, a mulatozás és az italozás nagyon messze állt tőle. Életpályáját olvasva egy józan gondolkodású, visszafogott, puritán életet élő báró rajzolódik ki a szemünk előtt, akinek az elvei mentén haladó politizálás kiemelt szerepet töltött be életében.

A teleket általában Pesten töltötték, a nyarakat pedig Acsán. Bár többször visszavonult a politikától, ha a helyzet úgy hozta, vállalta a feladatokat. 1874–75, 1882–84 és 1887–92 között is országgyűlési képviselő volt. Kezdetben a Ghyczy Kálmán vezette középpárthoz csatlakozik, de politikai tevékenysége során ragaszkodik saját elgondolásaihoz. Kiemelten fontosnak tartja az önálló magyar hadsereg felállítását. Aktívan részt vesz az 1905–06 között zajló vármegyei ellenállásban, neki köszönhető, hogy a vármegyei hivatalnokok ebben a zűrzavaros időben is megkapták fizetésüket. A király előtt egyszer jelent meg, mint az evangélikus egyház felügyelője.

Az I. világháború zűrzavaros időszakában az acsai kastélyban tartózkodott családjával, az 1918–19-es kommunista hatalomátvétel során a kastélyba is betörnek és el akarják vinni. Egy éjszakát ott töltenek a katonák, mert a báró kijelenti, hogy ő bizony nem megy sehová. Acsa lakossága is mellé áll, végül nem viszik el.

A falusi népet szerette, mint családapa bánt velük és a falusiak is sokszor fordultak hozzá problémájukkal, gyakran pénzsegéllyel távoztak tőle. 1874-ben vette feleségül Prónay Ifigéniát, akit 13 éves kora óta ismert. Házasságukból egy lányuk született, Ifigénia. Neki építtette az acsaújlaki kastélyt, melyről ebben a cikkben találsz bővebb információt.

Az idős Prónay Dezső az acsai kastélyban élt visszavonultan. Egy tragikus esemény még megrázta, mely élete alkonyán érte, 1936-ban a Prónay kriptát feltörték, a koporsókat kinyitották és az ott található ékszereket elrabolták. A báró nyomravezetői jutalmat tűzött ki és végül a tetteseket elkapták. Prónay Dezső 1940-ben meghalt, a kastélyt, a hitbizomány miatt, testvérének Prónay Szilveszter Gábornak a fia, Prónay György örökölte.

báró Prónay Dezső (1848-1940)

FR: Vasárnapi Ujság, 1883.03.04.

prónay györgy (1887-1968)

A család több tagjához hasonlóan ő is jogi tanulmányokat folytat, majd Európa több országát beutazta. Harcolt az I. világháborúban, majd 37 hónapig hadifogságban volt Szibériában. Innen megszökött és 1918 áprilisában tért vissza hazájába. Ezt követően acsai és pest megyei birtokain gazdálkodott.

1922-ben a kiskunhalasi kerület képviselőjeként került be az országgyűlésbe. 1922-es államtitkári kinevezése után a gazdaérdekeknek az országos érdekekkel való összeegyeztetésében sikeresen vett részt. 1924-ben mint miniszterelnökségi államtitkár kap kinevezést a kormányzótól. Innentől kezdve a Bethlen-kormány tagja, és Bethlen egyik legfőbb bizalmasa. 1926-ban ismét megválasztják képviselővé, 1928-tól a földművelésügyi minisztérium politikai államtitkára. 1933 után a felsőházban náciellenes alapon politizált.

A II. világháború után a nácik bebörtönözték, majd kitelepítették. Ő volt az acsai kastély utolsó tulajdonosa. Élete utolsó 24 évét Gödöllőn élte le, 1968-ban temették el. Ő sajnos nem az acsai kriptában, hanem a gödöllői temetőben nyugszik.

az acsai könyvtár tragédiája

Az acsai kastély udvarán még II. Gábor 1775-ben építtetett könyvtárat. Az épület különálló és tűzbiztos volt. A könyvtárban a család tagjai különböző különleges ritkaságokat gyűjtöttek össze és nagy gonddal őrizték azt, itt kapott helyet a családi levéltár is. A nagyterem mellett egy természetrajzi és egy tanszergyűjtemény is volt, illetve olyan kivételes értékű könyvek, mint Luther Márton összes műveinek első kiadása, 1487-ben Velencében nyomtatott és festett iniciálékkal díszített latin Biblia, 15. századi kódexek, 17. századi német, francia és angol tudományos folyóiratok. A ritkaságok számát tovább növelte az 1607-es nagyszombati kalendárium is. Azt tudjuk, hogy 1885-ben már hozzávetőleg 15 000 kötetes volt a könyvtár, ami 1945-re elérte a 40 000 kötetet. Az épületben fegyvergyűjteményt is őriztek, itt volt Báthory István és Bethlen Gábor kardja, de olvashatunk egy Apafi ostábláról is.

Prónay Dezső báró 1905-ben megjelent művében, mely Magyar evangélikus egyházháztörténeti emlék címmel jelent meg, a családi könyvtárban és levéltárban megtalálható evangélikus anyagokat foglalta össze. Még szerencse, hogy ez így történt, mert a II. világháború nem kímélte a különleges ritkaságokat. Acsán többször átvonult a front, a szovjet katonák megérkezése azonban hatalmas kulturális kárt okozott. A visszaemlékezések szerint a szovjet katonák a lakossággal kipakoltatták a könyvtár és levéltár épületét, a könyveket és iratokat a kastély kertjében gyűjtötték össze. Ez a művelet négy napig tartott és a katonák fegyverrel vigyázták, hogy senki ne vihessen magával egyetlen darabot sem. Majd ezután Le a burzsuá kultúrával felkiáltással felgyújtották a Prónay család által évszázadokon át gyűjtött és őrzött könyvtár köteteit. Az acsaiak elmondása szerint napokig könyvmáglya égett a harcok után. Az értelmetlen pusztítás után nem tudni, hogy valóban teljes volt-e a pusztulás vagy esetleg bármi is meg tudott menekülni. Ezzel a kérdéssel egy 2012-es tanulmány foglalkozott, ahol találunk egy beszámolót egy 1951-es helyszíni szemléről, mely arról értesít, hogy a kriptában könyvek hevernek szerte szét. Ez a mondat talán ad némi reményt, de az bizonyos, hogy a különleges könyvtár gyűjteményének legnagyobb része megsemmisült.

az acsai Prónay-kastély

Markó Ferenc: Az acsai Prónay-kastély, 1858 (Magyar Nemzeti Galéria)

az acsai kastély

Az acsai kastély, melyről Markó Ferenc 1858-ban különleges tájképét festette, ma méltatlanul elfeledett, ugyanúgy, ahogy a Prónay család bárói ágának értékes, generációkon átívelő életpályáiról is keveset hallunk. A II. világháborút követően a honvédség titkos gyógyszerraktárnak használta az épületet, mely ebben az esetben kivételes szerencsének bizonyult. Nem végeztek átalakítást, az emeleti födém és tetőszerkezet eredeti, a 18. századból maradt ránk, sőt számos kályha és kandalló is megmaradt a 19-20 századból. 1990 után volt vagyonkezelői szerződés, de a kincstár azt felmondta, miután nem történtek meg a kitűzött felújítások. Filmforgatásoknak adott helyszínt, jelenleg nem látogatható. Egy sétát mégis érdemes tenni a kastély körül, mert van egy érdekes hangulata, néhol be tudunk kukucskálni a kerítésen keresztül, ahol a jobb sorsra váró csodálatos barokk kastély izgalmas múlttal várja, hogy méltó kezekbe kerüljön.

SAJÁT FELVÉTELEK

FORRÁSOK

Aradi Ilona. Magánkönyvtárak pusztulása Pest megyében 1945-1956 között. IN Tanulmányok Pest megye múltjából IV. 2012. 189-192 pp.

Arányi Lajos Pest megyei topográfiája IV. IN Műemlékvédelem. 2015. 59. évfolyam. 4. szám. 252 p.

Borgó János. Acsa, a nagyon elfelejtett falu. IN Népszabadság – Pest Megyei Krónika melléklet. 1995.10.17.

Boros László (szerk.): Magyar politikai lexikon – magyar politikusok 1914-1929 (Budapest, 1930)

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1910) PEST VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI

Bugár-Mészáros Károly. Kastély-közkincsprogramba illeszkedő két kastély. IN Örökség. 2009. 13. évfolyam. 12. szám. 10-11 pp.

Csűrös Csilla. Száz év a huszadikból. Trianon Szemle Évkönyv. 2015

D. Mezey Alice. Acsa, Prónay-kastély. IN Mentényi Klára (szerk.) Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám. Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója. Budapest. 2002. Összefoglaló jelentések a 2001. év helyszíni műemléki kutatásairól

Ferenczy Jakab és Danielik Sándor (szerk.). Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. 1856. Pest. 371-373 pp.

Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája III. (Budapest, 1877.) III. Váczi felsó járás

Góber Eszter és Bakó Gábor. A festmény mint kordokumentum. A táj képének változása egy XIX. századi mű alapján.IN Élet és Tudomány. 67. évfolyam. 45. szám. 2012.11.09. 1424-1426 pp.

Kempelen Béla: Magyar főrangú családok. 1930. Szerző saját kiadása

Kéler Zoltán (szerk.): Báró Prónay Dezső emlékeiből és válogatott beszédei. 1923. Budapest

Központi Értesítő, 1912 (37. évfolyam, 1. félév)1912-04-04 / 27. szám

Köztelek – 1899. 53-104. szám 1899-07-26 / 60. szám

Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis lelőhely azonosító 25687

Magyarország, 1907. szeptember (14. évfolyam, 208-232. szám)1907-09-24 / 227. szám

Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3) KATALÓGUS X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században

Nagy Iván: Magyarország családai. Kilencedik kötet. 1862.

N. Kósa Judit. Az acsai Prónay-kastély apró titkai. In. Népszabadság – Budapest melléklet. 2002.09.28.

Pesti Hírlap, 1906. június (28. évfolyam, 150-163. szám)1906-06-13 / 161. szám

Pesti Hírlap, 1938. október (60. évfolyam, 221-246. szám)1938-10-22 / 239. szám

Pesti Hírlap, 1938. október (60. évfolyam, 221-246. szám)1938-10-22 / 239. szám

Pesti Napló. 1925.12.18.

Podhorányi Zsolt. Hatvanéves elhagyatottság. IN Népszava. 2004.10.01. 132. évfolyam. 230. szám. 6 p.

Protestáns Szemle, 1938 Kritikai szemle / Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki család gyömrői levéltára. Dr. Bruckner Győző. IN Protestáns Szemle. 1938. 47. évfolyam.

Vasárnapi Ujság – 1883-03-04 / 9. szám