Átlagosan indult az a nap, amikor 1968-ban a Göd melletti szántóföldre megérkeztek a termelőszövetkezet munkatársai. Talajjavítási munkálatokba kezdtek, mellyel együtt jár a föld mélyforgatása is. Az igazi meglepetés akkor érte őket, amikor felfedezték, hogy a föld mélyéről sorba fordulnak ki a bélyeges téglák. Az izgalmasnak ígérkező helyszínre hamar megérkeztek a régészek, akik az első terepbejárások alapján egy római kori erődöt feltételeztek a föld alatt. Bár a feltételezett erőd elhelyezkedése szokatlan volt, 32 évnek kellett eltelnie, hogy megkezdődjenek az ásatások. 2000-ben a Samsung gyár építéséhez kapcsolódóan az ipari területek kialakítása miatt megindultak a régészeti feltárások.

Nagy izgalommal láttak neki a régészek a munkának, melynek eredménye számukra is meglepetést okozott. Történt ugyanis, hogy akárhogy ástak egyre mélyebbre, nem találtak falakat. 2-3 méter vastag épített falakat kerestek, de csupán 30 cm széles és több mint egy méter mélyre ásott árkokat találtak, ahol a kő- és téglatöredékek kötőanyag nélkül rakott sorokban álltak. Gondolhatnánk, hogy biztos lerombolták az épületet, azonban, ha így történt volna, az ennek nyomait őrző falmaradványokat kellett volna felfedezni, de ilyenre sem bukkantak. A meglepett kutatók a leletek alapján megállapították, hogy ez az erőd sose épült fel, a területen csak a tornyok és falak helyének meghatározását, kitűzést végezték el. Ez a megállapítás még több kérdést fogalmazott meg, vajon ki és miért szeretett volna itt erődöt építeni és vajon miért nem történt meg az építkezés?

Az előkerült bélyeges téglákon a Frigeridus név szerepelt, aki Valeria provincia parancsnoka volt 371-373 között. Az építés idejének meghatározását tovább segítették a földből előkerült érmék, melyek egyértelműen beazonosították, hogy az erőd építési kezdemény I. Valentinianus császárhoz köthető, aki 364-375 között volt a Római Birodalom császára. Ezek alapján időben már el tudjuk határolni, hogy mikorra tehető az építkezés, a miértekre viszont még nem kaptunk választ. Ehhez, először tisztáznunk kell pár dolgot ebből az időszakból. 

A mai Göd területe Valentinianus császár korában a kvádokhoz tartozott. Ekkoriban a Duna jelentette a határvonalat, melynek nyugati oldalán a Római Birodalom terült el, a kvádok déli szomszédai pedig a mai Dunakeszi alatt húzódó határtól délre, a szarmaták voltak. Bár a viszony a római és a barbáknak nevezett népek között hektikus volt, a béke és a háború váltogatta egymás, Valentinianus idején éppen békében éltek volna. De! És persze mindig van egy, de.

A 321-ben Pannóniában, a mai Horvátország területén született Valentinianust erős férfiként ismerjük meg a leírásokból, aki jeleskedett a harcokban, nagy tekintélye volt katonái körében, bár néha kegyetlen is tudott lenni. A császári pozícióba békés úton, a katonák általi megválasztással került. Hatalomra jutását követően társuralkodóvá választja testvérét, Valenst, aki a birodalom keleti feléért, még a császár a nyugati feléért felel. Valentinianusról, mint uralkodóról tudjuk, hogy keresztény ember volt, aki vallási kérdésekben türelmesnek mutatkozott, támogatta a tudományokat, akadémiát és iskolát is alapított. Amivel azonban leginkább azonosítja az utókor, az a birodalom határain véghez vitt jelentős erőd felújítási és építési tevékenység.  

Na jó, de ekkor miért nem épült fel az erőd? Merül fel a kérdés.

Erre a kérdésre a választ, a római történetíró, Marcellinus elbeszéléséből tudjuk meg.

Történt ugyanis, hogy I. Valentinianus nem elégedett meg azzal, hogy a Duna közvetlen közelében lévő erődökkel biztosítja a birodalom határait. Kitalálta, hogy sokkal jobb lenne, ha kicsit mélyebben már a kvádok földjére behatolva tudna egy erődöt felállítani, ami ideális előretolt helyőrségként funkcionálhatna. A mai Göd területe azért is tűnt ideálisnak, hiszen így még a kvád és szarmata határ közelében, a két nép közé is éket verhetett volna. A császár hamar a tettek mezejére lépett és 373-ban elrendelte az erőd felépítést, melynek végrehajtásával Frigeridust bízta meg. Igen ám, de az erődépítés azzal járt, hogy a római katonák behatoltak a kvádok földjére, onnan elűzték az ott lakókat, majd megkezdték az építkezést. Ez a fajta erőszakos területfoglalás egyszer már rosszul végződött, amikor 369-ben ugyanezt tették a Rajnán, csak ott az alamannok földjén kezdtek a római katonák erőszakos erőd építést. Akkor, a harcias alamannok a teljes római csapatot lemészárolták. Ettől függetlenül a császár most a Dunán próbálkozott ezzel a megoldással.

A kvádok sem bizonyultak elfogadóbbnak és a helyzet kezdett annyira elmérgesedni, hogy Frigeridus jobbnak látta átmenetileg leállítani az építkezést. Bár a parancsnok valószínűleg a békét tartotta szem előtt, arra nem gondolt, hogy a visszakozás a karrierjébe fog kerülni. Frigeridus ellen Maximinus kezdett szervezkedni a császár körül, aki végül elérte, hogy fiát Marcellianust nevezze ki a császár a provincia élére. A fiatal fiú, aki égett a tettvágytól bizonyítani akarta rátermettségét. Azonnal elrendelte az építkezés folytatását, majd meghívta a kvádok királyát, Gabiniust egy tárgyalásra. A diplomáciai próbálkozás csúfos kudarcot vallott, a kvád király nem akart engedni. A kétségbe esett Marcallianus végső elkeseredésében orvul megölette a távozó kvád királyt. A vendégbarátság szentségének megsértése és a király meggyilkolása eredményezte, hogy a kvádok és szarmaták együttes seregei 374-ben betörtek Pannóniába és végigpusztították azt. I. Valentinianus, aki hirtelen haragú ember hírében állt, 375-ben saját maga vezetett bosszúhadjáratok a kvádok ellen. A rómaiak pusztításának megállítására a kvádok békét kértek. A béketárgyalásra 375. november 17-én került sor, a mai Komárom közelében, az akkori Bregetioban. A kvádok békét kérni jöttek a császár elé, aki éktelen haragra gerjedt és szidalmazni kezdte az egész népet. A történetírói leírás szerint: beszéd közben „mintha villám csapott volna belé, elállt a lélegzete és a szava […] Egyszerre elhagyta az ereje, halálos verejték öntötte el.” Ezt követően szobájába vitték, ahol hamarosan meg is halt.

A történetírói leírások és a régészek által talált leletek igazolják egymást, így biztosan állíthatjuk, a Göd-Újtelepen feltárt megkezdett erőd I. Valentinianus császárhoz köthető, aki az erőd építés miatt kialakult viszályban halálát lelte. Ezt követően a Római Birodalom fokozatosan gyengült, az erőd építések szerepe háttérbe szorult, így az évszázadok a föld mélyébe temették az erőd nyomait, egészen az 1968-as földmunkákig.

Felhasznált források:

Mráv Zsolt. 2005. Késő római erődépítkezés Göd-Bócsaújtelepen. I. Valentinianus hazárdjátéka Valeria provincia előterében. In Ókor. 2005. 4. évfolyam. 3. szám. 114-121 pp.

Mráv Zsolt. 2015. Egy végzetes római erődépítkezés Göd közelében. Gödi Almanach. 13-20 pp.

Pecz Vilmos (szerk.). 1904. Ókori Lexikon.   

Révai Nagy Lexikon. 1925. 18. kötet. 47 p. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság.

Somogyi Ede (szerk.). 1884. Magyar Lexikon. Pallas Kiadó.

Takács László. 2017. A római diplomácia. Akadémiai Kiadó.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz: