A ma Dunakeszihez tartozó Alagot 1889-ben vásárolta  meg a Magyar Lovaregylet. Ekkor kezdődött Alag csodás felemelkedése és a lóversenypályával és tréningezéssel foglalkozó lovarda hamar felkapott hely lett. Nem csak Magyarország, de Európa egyik legfejlettebb tréningközpontja épült meg. Egyre többen vásároltak itt házat, lóversenyek idején egész Pest ide sereglett. A lovarda körüli terület folyamatosan beépült és szépült. 

A Dunakeszin található Szent Imre templom ekkor már kicsinek bizonyult és messze is volt, további problémát okozott, hogy a növekvő lovász lakosságnak hiányzott egy iskola is. 

Az akkori plébános Révész István közreműködésével három grófi család támogatásával 1905-06 között készült el a kápolna. A három család összesen 200.000 aranykoronás alapítványt hozott létre, ebből 100.000 aranykoronából épült meg a kápolna és mellette az elemi iskola. Itt a lovászfiúk képzéséről gondoskodtak. A maradék összeget a Magyar Lovaregylet kezelte és ebből finanszírozták a kápolna és az iskola fenntartását.

A Pejacsevich, Almássy és Cziráky család rokoni kapcsolatban állt egymással, a kápolna falain a családi tragédiák következtében tragikusan elhunyt fiatal szeretteiknek állítottak emléket. Az oltár mellett két oldalt két emléktábla látható.

Az egyik tábla Pejacsevich Antal első feleségének, az akkor  még csak 22 éves Cziráky Johannának állít emléket, aki agyhártyagyulladásban halt meg.

A másik tábla a Beniczky házaspár szomorú sorsáról tudósít. A fiatalok, Beniczky István és Waldeck Valéria 1908 nyarán házasodtak össze és rögtön elindultak világkörüli útjukra. Már hazafelé indultak, amikor sorsuk megpecsételődött. A teljes történetet itt tudod elolvasni.

A II. világháborút követően a szovjet katonaság titkos lőszerraktárt alakított ki a kápolna melletti nyári istállóban. 1952. szeptember 8-án reggel a lőszerraktár felrobbant és hatalmas robbanás rázta meg a települést. A szerencsétlenségben több épület is teljesen megsemmisült. A kápolna tetőzete beszakadt, a mennyezet bedőlt, az ablakok betörték, a padok megsérültek, a márványoltár is megrongálódott, valamint leégett a sekrestye berendezése. A lelkész lakás teljes berendezése is a tűz martalékává vált. 1955 után a helyiek segítségével hozták helyre a kápolnát, majd 2001-02-ben már pályázatok útján sikerült teljesen felújítani. 

Felhasznált források:

Száraz György: A lovaregyleti kápolna Alagon. In Dunakeszi története I: A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi: Dunakeszi Város Önkormányzata. 2017. 354‒355. o.

Lőrincz Róbert: A Beniczky házaspár tragédiája. Egy alagi emléktábláról. Dunakeszi Helytörténeti Szemle, II. évf. 2‒3. sz. (2009) 2. o.

1901. 03. 23. Vadász- és Versenylap 45. évf. 12. szám. 119 p.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz: