Az újságírók legnagyobb kitüntetésének számító Pulitzer-díjról már bizonyára sokan hallottak, arról viszont már kevesebben, hogy a névadó Pulitzer József egy Makón született magyar volt. Az amerikai álmot megvalósító ifjú élete csöppet sem volt szélsőségektől mentes, az elszántságáról és kitartásáról szóló legendák motivációs előadások ideális témája lehetne.

Nem volt könnyű személyiség, céltudatossága gyakran párosult akaratossággal és keménységgel, könnyen került konfliktusba is másokkal. Ugyanakkor ékes példája volt annak, hogyan kell akadályokat leküzdve elérni a csúcsra, még akkor is, ha a körülmények vagy éppen fizikai teljesítményünk nem feltétlenül támogatják terveinket.

Pulitzer József 1847. április 10-én született Makón zsidó családban, édesapja kereskedő volt. 1858-ban elveszíti édesapját, ami a család anyagi válságát idézi elő, ekkor 11 éves. Mindössze 17 éves, amikor a fejébe veszi, hogy ő bizony katonának áll. Először az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében próbálkozik, de gyenge egészsége és rossz látása miatt nem veszik fel. Ő azonban nem éri be az elutasítással, addig megy, amíg terve nem sikerül. A francia idegenlégióban, majd Londonban próbálkozik, de itt is csak a kudarc várja. Koldusszegényen beáll fűtőnek egy Amerikába tartó hajóra. A legenda szerint, amikor a hajó Boston partjaihoz ért Pulitzer átugrott a korláton és kiúszott a partra, hogy elkerülje a vám fizetési kötelezettséget, mivel arra nem lett volna pénze. New Yorkba érkezik, ahol végre sikerül a terve, felveszik a lovasezredbe. Bár a cél teljesült, de az öröm nem felhőtlen, hamar kiderül, hogy a katonáskodás nem Pulitzernek való és amikor 1865-ben véget ér az amerikai polgárháború, leszerel. Először New Yorkban próbál munkát találni, ahol megnehezíti a dolgát, hogy a háború végeztével rengeteg katona tér vissza, akik szintén szeretnének elhelyezkedni. Az ismételt kudarcok arra kényszerítik, hogy átgondolja tervét, így St. Louisba megy, sorsa itt sem indul egyszerűen. Dolgozott hajón, lovászként, de a kolerajárvány idején még temetőgondnokként is. A nélkülözés közben az angol nyelvismeret hiányával is küzd. Egyszer csak felcsillan a szerencse csillaga, amit állítólag a sakknak köszönhet. A fogadóba, ahol lakott, járt sakkozni a St. Louis Westliche Post akkori szerkesztője, aki megismerkedett Pulitzerrel és lehetőséget adott neki, hogy cikkeket írjon a lapba.

Innentől fordul a sorsa. Pulitzer irdatlan munkabírásról tesz tanúbizonyságot, sorban írja a jobbnál jobb cikkeket. Politika iránti érdeklődése is napvilágot lát. Önálló rovatot kap, közben jogi tanulmányokat is folytat, majd 22 évesen már állami képviselőnek is megválasztják. Anyagi háttere házassága révén is biztosítottá válik. De St. Louis nem elég neki, nagyobb célok hajtják. Robog is feléjük szélsebesen, dolgozik és dolgozik megállás nélkül, résztulajdonos lesz a lapban, majd amikor a The New York World eladóvá válik, azonnal le is csap rá.

Pulitzer forradalmi újító tevékenysége a The New York Worldnél teljesedik ki, nem véletlenül nevezik a modern újságírás megalapítójának. De mitől volt más? Mitől volt újító? Ekkor vette kezdetét a tényfeltáró újságírás, a cikkek mellett képes leírások is szerepeltek a lapokban, megjelentek továbbá karikatúrák és bevezették a sportoldalakat.

Nem kellett sokat várni, hogy megjelenjen a konkurencia William Randolph Hearst sajtómágnás személyében. A két lap rivalizálása hatalmas sajtóháborúhoz vezetett, ahol a felek egymást túllicitálva igyekeztek minél nagyobb volumenű és szenzációhajhászóbb cikkeket megjelentetni. Amellett, hogy ennek voltak jótékony hatásai is (napvilágra kerültek korrupciós ügyek, amelyek előremozdították az ezeket megakadályozó törvények létrejöttét) Pulitzer eredeti célja az igazságok feltárása volt és nem a szenzációhajhászás. Nem is akarta, hogy így emlékezzenek rá, ezért igyekezett máshogy is beírni magát a történelembe. Miután megnyerte a háborút, mértéktartóbb hangot ütött meg a lap. A Columbia Egyetemen támogatta egy újságíró tanszék létrehozást, de ez csak halála után valósult meg. A jótékonyság is szerepet játszott életművében, támogatta a vakok érdekeit, de a Szabadság-szobor felállításához szükséges talapzatra való összeg összegyűjtéséhez is hozzájárult, erről szóló vezércikkével közadakozásból néhány hónap alatt 100.000 dollár gyűlt össze. Nem véletlen, hogy a szobor talapzatán álló emléktáblán is szerepel Pulitzer neve.

A sikerek csúcsán ismét fordult a sors. Pulitzer betegsége elhatalmasodott, hosszan tartó látásproblémák után élete utolsó 20 évére teljesen elsötétült a világ számára. Kegyetlen fintora volt ez a végzetnek, ami elvette tőle azt, amit a legjobban szeretett az írás és olvasás lehetőségét. Mély depresszióba merült és extrém érzékennyé vált a hangokra. Számtalan titkár és munkatárs kísérte, akik próbálták megkönnyíteni az életét. Ha szállodában kellett tartózkodnia, az alatta, felette és mellette lévő szobákat is ki kellett venni, mert a zajok egyre jobban zavarták. Végül a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy ideje nagyrészét jachtján töltötte. A birodalom irányítását fiaira bízta, csak szórványosan szólt bele a munkába. 1911-ben, 64 évesen hunyt el hajóján.

Hatalmas és sikeres sajtóbirodalmat épített, úttörő tevékenysége hozzájárult a modern újságírás kialakulásához. Az újságírói szak egyetemi megalakítása mellett végrendelete alapján 1917-től minden évben átadják az Egyesült Államokban a Pulitzer-díjat, mely máig a legrangosabb, nagy presztízzsel járó szakmai kitüntetés. A Pulitzer örökösök jóvoltából Magyarországon 1990-től adnak át Pulitzer-emlékdíjat. Szülővárosában Makón, posztumusz díszpolgári kitüntetéssel ismerték el Pulitzer József életművét.

Felhasznált források:

Karriérek 9. (1912). Az újságkirály, Pulitzer József. 173-187 pp.
Magyar Életrajzi Lexikon
Várdy Béla (2001). Pulitzer József: az amerikai újságírás koronázatlan királya. IN Kapu. 2001. 14. évf. 11-12. szám. 74-75 pp.
Magyar Nemzeti Névtér
Gécs B. (szerk). 2009. Pulitzer József, Amerika magyar sajtómágnása. IN Magyar Grafika. 2009. 53. évf. 2. szám. 108-109 pp.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz: