Túraútvonal:

A Rákóczi utca végén az utolsó házat elhagyva egy füves területre érkezünk. Innen két irányba vezet az út. Jobbra induljunk el és végig a piros „L” jelzést kövessük. Egy patakátfolyás után egy erdészház mellett haladunk el, majd az erdei szakasz következik. Az útvonal körbe visz felfelé a hegyen, ettől függetlenül 130 méteres a szintkülönbség, ami meredek kaptatókat takar. Esős, nedves időben ne induljunk útnak, mert az út csúszós és sáros lesz. Kb. 30-45 perc alatt érhetünk fel a romhoz. Vízvételi lehetőség nincs a közelben.

Figyelmeztetés: A Rákóczi utca végén egyenesen a hegynek felfelé is vezet egy túraútvonal. Ez a szakasz azonban veszélyes, meredek és csúszós. Lehetőség szerint jobbra induljunk a biztonságosabb útvonalon.

A Galga-völgy dimbes-dombos vidékén élmény utazni. Egy hely, ahol a városlakó lelke kicsit visszatalál a természethez. Az erdőkkel, legelőkkel és szántókkal borított tájban, Csővár község felett, különleges várrom hívogat a csúcs meghódítására.

A régészeti feltárások során IV. Béla király ezüstdénárja és 13. század végi edénytöredékek is napvilágot láttak, így a vár építési ideje a 13. század második felére tehető.

Jelenlegi tudásunk szerint ezen a területen a Zsidó nemzetség volt ősbirtokos. A kazár származású, feltehetően a Fekete-tenger etnikumából érkező nemzetség a honfoglalókkal együtt érkezhetett ide. A Zsidó nembeli Timót bán fia, András lehetett a vár építtetője. Ebből a nemzetségből eredeztethető a Csői-Nézsai család, akik rokoni kapcsolatban álltak. A Csői családról már 1389-ből van adatunk, és azt is tudjuk, hogy ekkor már a várban laktak.

A Zsidó nemzetség a Csővárhoz közeli Zsidó településen (ma Vácegres) apátságot is alapított, így erre a területre tehető a nemzetség birtokközpontja.

1459-ben a husziták vették birtokba a várat és innen rabolták és fosztogatták a környéket. Mivel nem tudjuk, hogyan jutottak be a várba, az sem kizárt, hogy a Csői-Nézsai rokonság együttműködött a rablókkal. Mátyás király sikeres hadjáratát követően a husziták elhagyják a vidéket, és ismét Csői Miklós jelenik meg, mint tulajdonos.

1460-70-es évek mozgalmas eseményeiről már az oklevelek is beszámolnak. Megtudjuk, hogy Csői Miklós megöli testvérét Lászlót. A kegyetlen tett után Miklós elveszíti birtokait, a vár ekkor kerülhet át Nézsai János kezére. Nézsai az 1471. évi Vitéz-féle lázadásban Mátyás ellen fordul, a várat átengedi az esztergomi érseknek és a lengyeleknek, melyet Mátyás ostrommal szerez vissza. Nézsai János és László halálával 1474-ben Csővár a király kezére kerül, ezzel megszakad a Zsidó nemzetség birtoklása.

1474-ben Mátyás király Parlaghy Györgynek zálogosítja el a várat, de 1480 után már Corvin János a birtokos. Tőle szerzi meg 1496 előtt Ráskai Balázs, aki az utókor által legismertebb tulajdonosa a várnak.

Ráskai Balázs Mátyás király udvarában sikeres karriert épített, majd támogatta az uralkodó akaratát és Corvin János trónra kerülését támogatta a király halála után. Miután Corvin János törekvései meghiúsultak, Ráskai II. Ulászló mellett is folytatta munkáját, magas pozícióba került, főkamarás és tárnokmesteri tisztségeket is betöltött.

Udvari feladatai miatt Csőváron valószínűleg keveset tartózkodott, ennek ellenére a várban jelentős átalakításokat és bővítéseket hajtott végre. A vár felújítása során kevésbé a védekezés, inkább a lakhatási és reprezentációs célok kerültek előtérbe. Az épület reneszánsz palotává alakítása során érte el a fénykorát. Az, hogy Ráskai mennyire meghatározó birtokosa volt a várnak, mi sem mutatja jobban, hogy egy 19. századi leírás a Ráskai-vár alatt elrejtett pénzről ír, melyet nem egy bátor kincskereső próbált megtalálni az évek alatt.

Bár Ráskainak voltak fiai, a vár – valószínűleg nem teljesen jogszerű módon – vejéhez, Bebek Ferenchez kerül, aki 1523-ban már birtokolja és 1544-ben Ferdinánd királytól adománylevelet is szerez rá. A mohácsi csata után kisebb megerősítéseket végeztek, ekkor épült a falöv északnyugati sarkán még ma is romjaiban felfedezhető ágyúrondella. Ettől függetlenül ekkora már harcászati és stratégiai szempontból is elavultnak bizonyult.

A törökök nem álltak meg Mohácsnál, Buda, Vác és Nógrád elfoglalása után egy ideig Csővár állt a királyi Magyarország és a török hódítók hadakozásának határán. A vár feladata ekkoriban a felderítés és a hírszerzés volt, de a törökök továbbra is vészesen közeledtek felé, még végül 1551-ben elfoglalták.

A jelek szerint a törökök még egy ideig használhatták, de aztán végleg elhagyták, a későbbi években már nem találunk említését a hajdan volt erődről.

1551 után már csak a birtokosok cserélődnek felette papíron. A Ráskai-örökösöktől leányágon jut a 17. század elejére a Bosnyák családhoz, később a Balassa, majd a Koháry családé. 1731-ben a Károlyiak kezére jut Acsával együtt, akik még ebben az évben elcserélik Prónay Gáborral.

1731-tól a Prónay család a térség jelentős birtokosa, akik Acsán építik fel kastélyukat. Ehhez az építkezéshez kőbányának használják a várat, a köveket elhordják és abból építik fel a kastélyt. Az értékes kőfaragásokat megőrzik és az acsai kastély parkjában helyezik el. Így jut hozzájuk egy 1482-es évszámmal ellátott ajtószemöldökkő.

1835-40 között a Prónayak a vár északkeleti sarkában neogótikus stílusban egy vadászlakot építettek, melyet a várrom 1864-es rajza megőrzött számunkra. Ma már ennek az épületnek is csak romjait találjuk, 1875 előtt villámcsapás érte és megsemmisült.

Az 1930-as években a penci iskolaigazgató, Gerengay Pál kutatta a várat, majd az ő munkáját folytatta a penci Helytörténeti Gyűjtemény létrehozója, Jakus Lajos. 1950 után állagmegóvási munkákat végeztek, a megtalált leleteket, illetve a korábban az acsai kastély parkjában őrzött kőfaragványokat a penci múzeumban helyezték el.

Felhasznált források:

Arányi Lajos. 1876. Pest megyei topográfia IV. Csővár. IN Műemlékvédelem. 2015. 59. évf. 4. szám. 250-252 pp

Feld István. 1978. A csővári vár. IN Műemlékvédelem. 1978. 22. évf. 3. szám. 226-232 pp.

Feld István – László Csaba. 1981. Gótikus és reneszánsz épületfaragványok a csővári és a solymári várból. IN Művészettörténeti értesítő. 1981. 30. évf. 2. szám. 81-94 pp.

Feld Istán. 2018. Csővár-Vár. IN Kovács Gyöngyi (szerk.). Középkori és török kori várak, erődítések Pest megyében. 2022. 121-137 pp.

Feld István – Jakus Lajos – László Csaba. 1979. Csővár. IN Ikvai Nándor (szerk.). Fejezetek Pest megye történetéből I. 1979. 7-62 pp.

Horváth Lajos. 1998. Monostor-háromszög, nemzetségek a Galga mentén a XII-XIV. században. IN Asztalos Tamás (szerk.) Negyven éves az aszódi Petőfi Múzeum. Egy múzeum szolgálatában. Tanulmányok Asztalos István tiszteletére – Múzeumi Füzetek 48. 149-169 pp

Horváth Lajos. 2018. A Galga-mente birtokos családjai 1541-ig. IN Galga Menti Műhely 11. – Múzeumi Füzetek 55. 2018. 33-34 pp.

Jakus Lajos. 1979. A történészek is összetévesztették – Csővárért bánkódik az utas. IN Pest Megyei Hírlap. 1979.02.20. 1 p.

Stefaits István. 1969. A csővári vár. IN Pest Megyei Hírlap. 1969.09.18. 204 p.

Tarts velem a közösségi oldalakon is! Itt megtalálsz: