1827-ben egy 51 éves férfi lépte át a frissen elkészült alcsúti kastély kapuját, egy férfi, aki ekkora már két feleséget veszített el szülés közben és két gyermekét temette el. Egy férfi, aki ekkor már 31 éve viselte a nádori címet és nap nap után feladata volt, hogy közvetítsen saját testvére a király és a magyar nemzet között. Mindezt egy olyan korban, amikor a Habsburg név Magyarországon egyet jelentett az elnyomással és a szabadságtól megfosztottság érzésével. És mégis létezett egy ember, aki méltónak bizonyult a feladatra, aki maga lett a híd a viharos folyó felett.

A kastélyt ma már nem láthatjuk, Habsburg József nádor és leszármazottjai 1827 és 1944 között éltek a csodás klasszicista épület falai között, azonban a vérzivataros időszakok elsöpörték a családi titkokat őrző falakat. Maradt egy homlokzat, mely ott magasodik a tó fölött, emlékeztetve arra, hogy bár a gyűlölet a legnagyobb pusztításra képes, az emlékezés mégis életben tartja azt, amit egyesek ki akartak törölni múltunkból.

Gyere el egy különleges sétára a legmagyarabb Habsburg angolparkjába, ahol tündérország kapuja kinyílik és beléphetsz a természet és az épített környezet különleges házasságába, ahol egy kicsit elszáll a jelen, ahol a reformkor romantikája átszövi a levegőt, ahol lehet, hogy egy kicsit mindent lehet: kilépni a hétköznapok zajából, élvezni a természet szépségét és emlékezni egy rég letűnt korra.

Alcsútdoboz Fejér vármegyében, Bicske mellett, Budapesttől egy órányira (50 km) a Váli-völgyben fekszik. A település mai nevét csak 1951-ben vette fel, amikor Alcsútot és Vértesdobozt egyesítették. Ezt megelőzően Alcsút önálló település volt, melyet egy 1365-ös birtokper kapcsán Csút néven említenek. Ekkor már a székesfehérvári keresztesek birtokának számított.

A törökök megérkezése után a lakosság elmenekült, majd egyes időszakokban visszatért és gazdálkodást folytatott. A hektikus viszonyok felszámolását a törökök kiűzése után, az 1690–91 tájékán visszatelepülő korábbi nemesi birtokosok kezdték meg. Ekkor azonban váratlan kihívással kellett szembesülniük. A pálos rend arra hivatkozva, hogy a területet korábban Mátyás király nekik adományozta, birtokigényt nyújtott be Alcsútra. A legfrissebb kutatások szerint ez a hivatkozási alap abból a félreértésből adódott, hogy tévesen került azonosításra Csút és Csőt neve az oklevelekben. Míg Csőtre, ami a Csepel-szigeten helyezkedett el és ahol IV. Béla monostort alapított, majd azt Mátyás a pálosoknak adta, valóban volt jogalapja a pálosoknak, Csútra már kevésbé.

A pereskedést tovább nehezítette, hogy Alcsút lakosai saját tudásuk alapján örökletes nemességet birtokoltak, azonban az erre vonatkozó hiteles okiratok hiányában, elveszítették kiváltságaikat a pálosok földjén. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a török kiűzése után létrejött az Újszerzeményi Bizottság, mely a töröktől fegyverrel visszafoglaltak területek tulajdonjogának rendezésével foglalkozott. Ehhez a bizottsághoz adott be birtokigényt Újvári Imre, aki, mint a magyar kancellária regesztrátora, elegendő befolyással és személyes kapcsolattal bírt ahhoz, hogy I. Lipót 1702. augusztus 2-án neki és feleségének, Sigray Borbálának adományozza Alcsútot. Az események végül tragikus fordulatot hoztak, amikor a feldühödött lakosok 1715-ben meggyilkolták Újvári Imrét. A törvényszék a bűnösök kivégzése mellett örökös jobbágyságra ítélte a település lakosait.

17 évvel később, 1732-ben Sigray Borbála eladta a területet báró Schmiedegg Frigyesnek, akitől 1753-ban a pálos rend vette meg Alcsútot. Bár úgy látszik a rend ragaszkodott volna a területhez, sokáig nem tehették ezt meg. 1786-ban II. József feloszlatja a szerzetesrendeket és ezzel Alcsút állami tulajdonba, a vallásalaphoz kerül, majd 1819-től Habsburg József (1776-1847) nádor kezdi meg nagyszabású terveinek megvalósítását újdonsült birtokán.

Habsburg József Antal főherceget bátyja I. Ferenc 1795-ben nevezte ki Magyarország helytartójává, miután testvérük, Sándor Lipót, a korábbi nádor, egy tragikus baleset következtében meghalt. (Sándor Lipót hobbija a pirotechnika volt, azonban egy tűzijáték összeállítása során olyan súlyosan megsérült, hogy pár nappal később belehalt sérüléseibe.) József 1796-tól haláláig viselte a nádori tisztséget. A kompromisszumokra kész főnemes összekötő szerepet töltött be a korona és a magyar nemzet között. A magyarokhoz való hozzáállásával, a kultúra és az ország szépítése iránt megtett lépéseivel hamar megszerettette magát hazánkban. Ő volt az első Habsburg, aki Magyarországon telepedett le, így az ő leszármazottjait a Habsburgok magyar ágának is szoktuk nevezni. Nádorságának 50 éve alatt támogatta a reformkori Magyarország fejlődését, nem véletlen, hogy ő az egyetlen Habsburg, akinek egész alakos szobra a mai napig látható Budapesten a József nádor téren.

A nádor virágzó uradalmat hoz létre Alcsúton, ahol mezőgazdálkodást és állattenyésztést is folytattak. A birtokközpontban Pollack Mihály tervei alapján az ország egyik legnagyobb klasszicista kastélyát építtette fel, melyhez a királyi kertépítőmester, Toast Károly tervei szerint készül el a hatalmas angolpark. József nádor gyermekkorától kedvelte a botanikát, így talán érthető, hogy a különleges kertbe komoly növényhonosítási kísérleteket is végzett, megmaradt feljegyzései között több mint 600 fa és cserje szerepel.

A nádor első két feleségét szülés közben veszítette el. A második házasságából egy ikerpár született, majd harmadik feleségétől három gyermekük élte meg a felnőttkort. A család nyári rezidenciájának számító Alcsút igazi kis tündérvilág volt, ahol a nádor minden jelentősebb családi eseményt egy vagy több fa ültetésével tett emlékezetessé. A mai arborétumban sétálva ezek elnevezéseivel is találkozhatunk: István-halom, Mária-Henrietta-berek, Klotild-sziget, Hermina-sziget.

József nádort fia István (1817-1867) követte a nádori székben. István nádor viselte utoljára ezt a titulust, 1848-as szerepvállalása annyira ellentmondásosra sikeredett, hogy száműzetésben élt és az Alcsúton nevelkedett fiú nem térhetett többé vissza. A kastély és az uradalom, József nádor másik fia, József Károly főherceg (1833-1905) idején gazdagodott és fejlődött tovább. Folytatta édesapja munkáját.

József Károly főherceg katona volt, aki a kiegyezés után részt vett a Magyar Királyi Honvédség megszervezésében, majd annak főparancsnoka is lett. Emellett lelkes botanikus volt, különböző tanulmányokat is írt, sőt a cigány nyelvvel is foglalkozott. Részt vett a hazai tűzoltóság megszervezésében és folytatja az apja által megkezdett munkát a Margitszigetet üdülőhellyé formálta. Az alcsúti kastélyt az 1870-es években Ybl Miklós tervei alapján bővíttette, üvegházat építtetett és a korábbi istállót Storno Ferenc tervei alapján neogótikus kápolnává alakíttatta, melyet 1907-ig a falusiak templomként használtak. A kastély mellett állatkertet is kialakítottak (medveház) és gyermekkerttel is kiegészítette a létesítményt (tornakert, babaház). A kastélyudvar bejárata előtt két 1848-as ágyú állt, melyet a komáromi erődből hozatott ide a főherceg.

A kastély utolsó Habsburg tulajdonosa József Károly fia József Ágost főherceg (1872-1962) volt, aki katonai pályája során az I. világháborút végigharcolva védte Isonzo vonalát, majd az erdélyi és romániai hadműveleteket irányította. Az I. világháborút követő zavaros időkben kényszerhelyzetbe került és mint homo regius (az uralkodó nevében eljáró személy) kinevezte gróf Károlyi Mihályt miniszterelnöknek. A Tanácsköztársaság idején Alcsútra vonult vissza, ahol háziőrizetben tartották. A Károlyi kormány bukása és Horthy Miklós kormányzói kinevezése után a főherceg a politikai élettől visszahúzódik, bár továbbra is tagja a felsőháznak, inkább kulturális és társadalmi kérdésekkel foglalkozik.

A 20. század elején József Ágost főherceg és családja főképp júliustól novemberig tartózkodott a kastélyban. József Ágost legidősebb fia József Ferenc (1895-1957) és felesége egy 1930-ban készült interjún boldogan mutatták be csodás otthonukat, ahol három kislányuk imádott a kertben játszadozni, és az is kiderült, hogy ekkor már lift is volt a hatalmas épületben. A történelem sötét felhői azonban gyülekezni kezdtek Alcsút felett, 1944 végén közeledtek az oroszok és a család menekülni kényszerült (József Ágost ekkor már 72 éves volt). Először az Egyesült Államokba emigráltak, majd visszatértek Európába.

A család távozása után számos máig tisztázatlan kérdés lengi körbe Alcsútot. Az biztos, hogy a kastély 1944 végén ismeretlen körülmények között leégett. Szárnyra kaptak olyan hírek, hogy az oroszok megérkezése előtt néhány falusi betört a kastélyba, ahonnan összeszedték a család által elrejtett kincseket és nyomaik eltűntetésének okán, ők gyújtották fel a kastélyt. Hogy pontosan mi történt jelenleg még nem tudjuk, az biztos, hogy a család által gyűjtött és őrzött értékes műkincsek, festmények odalettek és ami még ennél is nagyobb tragédia, hogy a könyvtár és levéltár teljesen leégett, a tűz martalékává téve a felbecsülhetetlen értékű örökséget.

FORRÁSOK