Barion Pixel
Oldal Kiválasztása
Végzetes viszony – gróf Zichy Manóné drámája

Végzetes viszony – gróf Zichy Manóné drámája

A magyar arisztokraták mindig kíváncsiak voltak a világra, a fiatal grófok és bárók szívesen tettek körutazásokat, hogy jobban megismerjék a nyugati világ csodáit. A húszas évei közepén járó gróf Zichy-Ferraris Manóra, aki barátjával gróf Berchtold Antallal indult el felfedezni Angliát, több is várt a szigetországban, mint amire számított.

A két fiatalember Angliában ismerkedett meg a Strachan lányokkal, akik rögtön el is rabolták a magyar nemesek szívét. Az idősebb lány Matilda Berchtold gróf felesége lett, míg a kisebbik lány, Charlotte 1837-ben a délceg katonatisztnek, Zichy Manónak fogadott örök hűséget.

A Strachan lányoknak valószínűleg jól jött a tiszta lappal újrakezdés lehetősége, mivel édesanyjuk szabados viselkedése gyakran került terítékre az angliai gúnymetszetek hasábjain, ahol más hölgyek társaságában félreérthetetlen szituációkban ábrázolták.

Zichy Emanuel vagy ahogy gyakrabban említették Zichy Manó gróf 1808-ban Pozsonyban született Zichy Ferenc és Ferraris Vilma gyermekeként. A Zichy család több szállal kötődött a koronához, az akkori szokás szerint gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték, társalgási nyelvük is a német volt. A fiatal Manó követte a szülők által mutatott utat és katonának állt.

Miután az édesapa 1839-ben meghalt, Manó leszerelt a hadseregből, feleségével Oroszváron, a családi kastélyban éltek. Az Angliában látottak és felesége hatására igazi angol romantikus stílusban építtette át a kastélyt, melyet elkészülte után a „magyar Windsornak” is neveztek.

Házasságuk természetéről nehéz pontos képet festeni, egyes források szerint zajos, látványos és sokak által ismert szerelmi viszony volt az övék, melyből nem született gyermek.

A reformkor hajnalán a gróf egyre közelebb került a hazafias eszmékhez, megtanult magyarul is. Fontos volt neki, hogy ezen a nyelven beszéljen, bár a kortársak leírása szerint élete végéig meglehetősen törte hazája nyelvét.

A reformok iránti elkötelezettségét is jelzi, hogy az oroszvári kastélyban gyakran találkoztak magyar nemesek. Állítólag az 1844-ben megalakult Védegylet szabályzatát is itt sokszorosították, majd terjesztették szűk körben, hogy elkerüljék az osztrák kormány figyelmét.

Bár már leszerelt katona volt, az 1848-as forradalom idején újra magára húzta az uniformist és harcolt a magyar szabadságért.

Pontos dátumunk nincs, de valamikor ezekben az időkben, talán éppen az oroszvári kastélyban történt, hogy megjelent a fiatal és szemrevaló gróf Andrássy Manó, akibe Charlotte grófné első látásra beleszeretett. A házasságtörő viszonyról Széchenyi István többször említést tesz naplóbejegyzéseibe.

 

Hogy a házasság már Andrássy megjelenése előtt is bajban volt-e nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy fiatal és kalandvágyó gróf megbabonázta Zichynét. Gróf Andrássy Manó az 1848-as szabadságharc leverése után külföldre menekül és Kelet-Indiában utazgatott. A korabeli források szerint Charlotte is követte Andrássyt, de ezután a szálak teljesen összekuszálódnak.

Van, ahol azt találjuk, hogy csak Londonig ment utána, mások még Kalkuttában is együtt látták őket, sőt olyan leírás is van, mely szerint Charlotte Indiában halt meg és csak a szívét hozták haza.

Amit biztosan tudunk, hogy férjével annyira elmérgesedett a viszonya, hogy az asszonyt még az oroszvári kastélyba sem engedte be a gróf ember. A házasság felbomlása azonban nem csak érzelmileg jelentett problémát a férjnek. Charlotte jelentős vagyonnal érkezett a házasságba, melyet a gróf az oroszvári kastély építésére és a birtok szükségleteire használt fel. Miután Charlotte ügyvédet fogadott a viszony tovább mérgesedett. A gróf hatalmas anyagi gondokkal küzdött, csődperekben is érintett volt és a válás tovább növelte terheit. Kényszerű megoldásként végül Manó gróf adásvétellel átadta egyes birtokait testvérének Zichy-Ferraris Bódognak. Az átadott birtokok között volt az oroszvári kastély is, melytől valószínűleg nehéz szívvel válhatott meg, mivel néhány szobát továbbra is fenntartatott itt magának.

A válás és a vagyonmegosztás kérdése már éppen rendeződni látszott, amikor mindenki számára váratlan fordulat történt. Charlotte 1851. november 12-én öngyilkos lett. Egyes korabeli források szerint az indíték az volt, hogy miután a grófné közölte Andrássyval, hogy a válás lezajlott és így már feleségül veheti, a fiatal mágnás hezitálni kezdett. Charlotte ezt elutasításnak vélte és megitta a méreggel töltött üvegcse tartalmát, mely azonnali halálát okozta.

Mindennek ellentmond, hogy a grófné három nappal a halála előtt végrendeletet fogalmazott meg, mely azt mutatja, hogy előre megtervezte tettét. Más leírásokból az is kiderül, hogy 1851 elején először testvéréhez költözött, ahol a nyarat töltötte, majd Pestre ment, ahol a német színház előadásain látták. Állítólag a rokonok és barátok is zavartnak gondolták, de azt senkinek nem mondta el, hogy mi bántja igazán.

Végrendelete is árulkodó, melyben leírja, hogy végakaratát gróf Andrássy Manó ismeri a legjobban, és ügyvédje mellett őt kéri meg, hogy valósuljanak meg utolsó kérései. Ezt a végrendeletet Oláhpatakon keltezte, mely Andrássy birtok volt.

Charlotte végső nyughelyét ma is láthatjuk Budapesten, a Kálvin téri református templomban.

A férj, Zichy Manó nem házasodott újra, Nagyszőlősön (ma: Somlószőlős) építtetett kastélyában élt és a balatonfüredi társasági élet központi szereplője lett, 69 éves korában hunyt el. A somlószőlősi kastélyról itt olvashatsz bővebben. Gróf Andrássy Manó az eset után négy évvel megnősült, hosszú és tartalmas életét 70 évesen fejezte be.

A tragikus esetet a korszakban mindenki ismerte, számtalan cikk látott napvilágot a megrázó történetről és jó néhány magyarázat született. Bár a teljes igazság kiderítése még várat magára, egy szomorú érdekesség még akad. A betléri Andrássy-kastélyban hosszú évekig lógott egy portré a falon egy nőről, melyről már senki nem tudta megmondani, hogy kit ábrázol. Egy véletlen folytán Basics Beatrix művészettörténész 2016-ban lényeges felfedezést tett. Beazonosította, hogy az elfeledett nő a képen, nem más, mint az Andrássy Manóért heves szerelemmel rajongó Charlotte Strachan.

FORRÁSOK

Basics Beatrix. 2016. Fennmaradt családi kincstár a Felvidéken. IN. MúzeumCafé. 2016/1. 51. szám. 34-43 pp.

Czeidli J. 2017. Zichy-Ferraris Manó a füredi Anna-bálok kedvelt alakja volt. Veszprémi Napló. 2017.08.17. 5 p.

Katona Cs. 2017. Akik nem illettek egymáshoz: Charlotte Strachan és Zichy-Ferraris Manó házasságának tragikus története. IN Moson Megyei Műhely 2012-2017. 83-102 pp.

Pesti Napló. 1927.02.27. Pesti titkok. 41 p.

Radnai Lóránt. 1984. Isten igaz bíró. IN Budapest. 1984. 22. évf. 4. szám 23 p.

Sacelláry Pál. 1931. Milyen volt a régi Pest farsangja? IN Ellenőr. 1931. 18. évf. 1. szám 58-61 pp.

Somogyi E. (szerk.) 1885. Magyar Lexikonok. 16. kötet. 311 p.

Szücs L. és Szücs K. 2017. Figurális síremlék a református templomban - Zichy Manóné síremlékének helyreállítása. IN Műemlékvédelem. 2017. 61. évf. 4-5. szám. 161-164 pp.

Varga Mihály. 1996. Követek, konzulok, kalandorok, ügynökök. IN Új Honvédségi Szemle. 1996. 6. szám. 97-104 pp.

Vasárnapi Ujság. 1877.04.15.

Veszprémi Napló, 2016.04.15. 3p. Romantikus stílusban

Nemzeti Névtér

A magyar, aki sajtómágnás lett Amerikában – Pulitzer József

A magyar, aki sajtómágnás lett Amerikában – Pulitzer József

Az újságírók legnagyobb kitüntetésének számító Pulitzer-díjról már bizonyára sokan hallottak, arról viszont már kevesebben, hogy a névadó Pulitzer József egy Makón született magyar volt. Az amerikai álmot megvalósító ifjú élete csöppet sem volt szélsőségektől mentes, az elszántságáról és kitartásáról szóló legendák motivációs előadások ideális témája lehetne.

Nem volt könnyű személyiség, céltudatossága gyakran párosult akaratossággal és keménységgel, könnyen került konfliktusba is másokkal. Ugyanakkor ékes példája állította annak, hogyan kell akadályokat leküzdve elérni a csúcsra, még akkor is, ha a körülmények vagy éppen fizikai állapotunk nem feltétlenül támogatják terveinket.

Pulitzer József 1847. április 10-én született Makón zsidó családban, édesapja kereskedő volt. 1858-ban elveszíti édesapját, ami a család anyagi válságát idézi elő, ekkor 11 éves. Mindössze 17 éves, amikor a fejébe veszi, hogy katonának áll. Először az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében próbálkozik, de gyenge egészsége és rossz látása miatt nem veszik fel. Ő azonban nem éri be az elutasítással, addig megy, amíg terve nem sikerül. A francia idegenlégióban, majd Londonban próbálkozik, de itt is csak a kudarc várja.

Koldusszegényen beáll fűtőnek egy Amerikába tartó hajóra. A legenda szerint, amikor a hajó Boston partjaihoz ért, Pulitzer átugrott a korláton és kiúszott a partra, hogy elkerülje a vámfizetési kötelezettséget, mivel arra már nem lett volna pénze. New Yorkba érkezik, ahol végre sikerül a terve, felveszik a lovasezredbe. Bár a cél teljesült, de az öröm nem felhőtlen, hamar kiderül, hogy a katonáskodás nem Pulitzernek való, amikor 1865-ben véget ér az amerikai polgárháború, leszerel.

Először New Yorkban próbál munkát találni, ahol megnehezíti a dolgát, hogy a háború végeztével rengeteg katona tér vissza, akik szintén szeretnének elhelyezkedni. Az ismételt kudarcok arra kényszerítik, hogy átgondolja tervét, így St. Louisba megy, de sorsa itt sem indul egyszerűen. Dolgozott hajón, lovászként, de a kolerajárvány idején még temetőgondnokként is. A nélkülözés közben az angol nyelvismeret hiányával is küzd. Egyszer csak felcsillan a szerencsecsillaga, amit állítólag a sakknak köszönhet. A fogadóban, ahol lakott, járt sakkozni a St. Louis Westliche Post akkori szerkesztője, aki megismerkedett Pulitzerrel és lehetőséget adott neki, hogy cikkeket írjon a lapba.

Innentől fordul a sorsa. Pulitzer irdatlan munkabírásról tesz tanúbizonyságot, sorban írja a jobbnál jobb cikkeket. A politika iránti érdeklődése is napvilágot lát. Önálló rovatot kap, közben jogi tanulmányokat is folytat, majd 22 évesen már állami képviselőnek is megválasztják. Anyagi háttere házassága révén is biztosítottá válik, de St. Louis nem elég neki, nagyobb célok hajtják. Robog is feléjük szélsebesen, dolgozik és dolgozik megállás nélkül, résztulajdonos lesz a lapban. Amikor a The New York World eladóvá válik, azonnal le is csap rá.

Pulitzer forradalmi újító tevékenysége a The New York Worldnél teljesedik ki, nem véletlenül nevezik a modern újságírás megalapítójának. De mitől volt más? Mitől volt újító? Ekkor vette kezdetét a tényfeltáró újságírás, a cikkek mellett képes leírások is szerepeltek a lapokban, megjelentek továbbá karikatúrák és bevezették a sportoldalakat.

Nem kellett sokat várni, hogy megjelenjen a konkurencia William Randolph Hearst sajtómágnás személyében. A két lap rivalizálása hatalmas sajtóháborúhoz vezetett.

 Amellett, hogy ennek voltak jótékony hatásai is (napvilágra kerültek korrupciós ügyek, amelyek előremozdították az ezeket megakadályozó törvények létrejöttét) Pulitzer eredeti célja az igazságok feltárása volt és nem a szenzációhajhászás. Nem is akarta, hogy így emlékezzenek rá, ezért igyekezett máshogy is beírni magát a történelembe. Miután megnyerte a háborút, mértéktartóbb hangot ütött meg a lap. A Columbia Egyetemen támogatta egy újságíró tanszék létrehozást, de ez csak halála után valósult meg. A jótékonyság is szerepet játszott életművében, támogatta a vakok érdekeit, de a Szabadság-szobor felállításához szükséges talapzatra való összeg összegyűjtéséhez is hozzájárult, erről szóló vezércikkével közadakozásból néhány hónap alatt 100.000 dollár gyűlt össze. Nem véletlen, hogy a szobor talapzatán álló emléktáblán is szerepel Pulitzer neve.

A sikerek csúcsán ismét fordult a sors. Pulitzer betegsége elhatalmasodott, hosszan tartó látásproblémák után élete utolsó 20 évére teljesen elsötétült számára a világ. Kegyetlen fintora volt ez a végzetnek, ami elvette tőle azt, amit a legjobban szeretett az írás és olvasás lehetőségét. Mély depresszióba merült és extrém érzékennyé vált a hangokra. Számtalan titkár és munkatárs kísérte, akik próbálták megkönnyíteni az életét. Ha szállodában kellett tartózkodnia, az alatta, felette és mellette lévő szobákat is ki kellett venni, mert a zajok egyre jobban zavarták. Végül a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy ideje nagyrészét jachtján töltötte. A birodalom irányítását fiaira bízta, csak szórványosan szólt bele a munkába. 1911-ben, 64 évesen hunyt el hajóján.

Hatalmas és sikeres sajtóbirodalmat épített, úttörő tevékenysége hozzájárult a modern újságírás kialakulásához. Az újságírói szak egyetemi megalakítása mellett végrendelete alapján 1917-től minden évben átadják az Egyesült Államokban a Pulitzer-díjat, mely máig a legrangosabb, nagy presztízzsel járó szakmai kitüntetés. A Pulitzer örökösök jóvoltából Magyarországon 1990-től adnak át Pulitzer-emlékdíjat. Szülővárosában Makón, posztumusz díszpolgári kitüntetéssel ismerték el Pulitzer József életművét.

FORRÁSOK

Felhasznált források:

Karriérek 9. (1912). Az újságkirály, Pulitzer József. 173-187 pp.
Magyar Életrajzi Lexikon
Várdy Béla (2001). Pulitzer József: az amerikai újságírás koronázatlan királya. IN Kapu. 2001. 14. évf. 11-12. szám. 74-75 pp.
Magyar Nemzeti Névtér
Gécs B. (szerk). 2009. Pulitzer József, Amerika magyar sajtómágnása. IN Magyar Grafika. 2009. 53. évf. 2. szám. 108-109 pp.

Rejtett gyöngyszem Dunakeszin – a Lovaregyleti kápolna

Rejtett gyöngyszem Dunakeszin – a Lovaregyleti kápolna

HASZNOS INFORMÁCIÓK

Frissítés: 2024.06.26.

Szent Imre Plébánia és Nepomuki Szent János Kápolna

Cím: 2120 Dunakeszi, Kápolna utca 12. 

Látogatható: hétfő-vasárnap 07:00-19:00

Jegyárak: ingyenes

Megközelítés, parkolás: Az utcában a kápolna mellett ingyenesen lehet parkolni. A látogatás tervezése során érdemes figyelembe venni a miserendet, hogy ne akkor érkezz. (hétfő 18:00, szombat 16:45)

Honlap: https://www.alagiplebania.hu/

A ma Dunakeszihez tartozó Alagot 1889-ben vásárolta meg a Magyar Lovaregylet. Ekkor kezdődött Alag csodás felemelkedése, a lóversenypályával és tréningezéssel foglalkozó lovarda hamar felkapott hely lett. Itt épült meg nemcsak Magyarország, hanem Európa egyik legfejlettebb tréningközpontja. Egyre többen vásároltak itt házat, lóversenyek idején egész Pest ide sereglett. A lovarda körüli terület folyamatosan beépült és szépült. 

A Dunakeszin található Szent Imre templom ekkor már kicsinek bizonyult és messze is volt, és problémát okozott, hogy a növekvő lovász lakosságnak hiányzott egy iskola is. 

Az akkori plébános Révész István közreműködésével, három grófi család támogatásával 1905–06 között készült el a kápolna. A három család összesen 200.000 aranykoronás alapítványt hozott létre, ebből 100.000 aranykoronából épült meg a kápolna és mellette az elemi iskola. Itt a lovászfiúk képzéséről gondoskodtak. A maradék összeget a Magyar Lovaregylet kezelte és ebből finanszírozták a kápolna és az iskola fenntartását.

A Pejacsevich, Almássy és Cziráky család rokoni kapcsolatban állt egymással, a kápolna falain a családi tragédiák következtében tragikusan elhunyt fiatal szeretteiknek állítottak emléket. Az oltár mellett két oldalt két emléktábla látható.

Az egyik tábla Pejacsevich Antal első feleségének, az akkor még csak 22 éves Cziráky Johannának állít emléket, aki agyhártyagyulladásban halt meg.

A másik tábla a Beniczky házaspár szomorú sorsáról tudósít. A fiatalok, Beniczky István és Waldeck Valéria 1908 nyarán házasodtak össze és rögtön elindultak világkörüli útjukra. Már hazafelé indultak, amikor sorsuk megpecsételődött. A teljes történetet itt tudod elolvasni.

A II. világháborút követően a szovjet katonaság titkos lőszerraktárt alakított ki a kápolna melletti nyári istállóban. 1952. szeptember 8-án reggel a lőszerraktár felrobbant és hatalmas robbanás rázta meg a települést. A szerencsétlenségben több épület is teljesen megsemmisült. A kápolna tetőzete beszakadt, a mennyezet bedőlt, az ablakok betörték, a padok megsérültek, a márványoltár is megrongálódott, valamint leégett a sekrestye berendezése. A lelkészlakás teljes berendezése is a tűz martalékává vált. 1955 után a helyiek segítségével hozták helyre a kápolnát, majd 2001–02-ben már pályázatok útján sikerült teljesen felújítani. 

SAJÁT FELVÉTELEK

FORRÁSOK

Száraz György: A lovaregyleti kápolna Alagon. In Dunakeszi története I: A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi: Dunakeszi Város Önkormányzata. 2017. 354‒355. o.

Lőrincz Róbert: A Beniczky házaspár tragédiája. Egy alagi emléktábláról. Dunakeszi Helytörténeti Szemle, II. évf. 2‒3. sz. (2009) 2. o.

1901. 03. 23. Vadász- és Versenylap 45. évf. 12. szám. 119 p.

Tragikus nászút – a Beniczky házaspár megrendítő története

Tragikus nászút – a Beniczky házaspár megrendítő története

Beniczky István és Waldeck Valéria 1908 nyarán házasodtak össze a Waldeck család tiszaroffi birtokán. A 26 éves ifjú férj tiszaföldvári földbirtokos volt, akinek szívét a 23 éves grófkisasszony rabolta el. Beniczky István 11 évesen veszítette el édesanyját, gróf Almásy Máriát. A 32 évesen, diftériában (Torokgyík néven is ismert, 1938. január 1-jén a világon először Magyarországon vezetik be a gyermekek kötelező diftéria elleni védőoltását) meghalt édesanya után István és húga Mária maradtak.

Az édesapa, Beniczky Géza tiszaföldvári birtokát szánta az ifjú párnak. Az itt található kúria várta őket, hogy a mézeshetek után belakják családi otthonukat. A fiatalok úgy gondolták, hogy a letelepedés előtt izgalmas világkörüli útra indulnak. A kalandvágyó nászutasok bejárták Európát, Kínát és Japánt is, eljutottak Új-Zélandra és Ausztráliába, ahonnan Jáva szigetére hajóztak. Már több mint egy éve voltak távol, amikor a hazatérést tervezték és a haza küldött leveleikből kiderült, hogy gyermekáldás előtt álltak.

A La Seyne Szingapúrba induló postahajójára szálltak fel. Már Szingapúr közelében jártak és a hajón még mindenki aludt, amikor hajnalban a brit Onda gőzös hatalmas erővel a postahajó oldalába csapódott. A baleset végzetes lett, a hajó kazánja felrobbant, sokan ekkor vesztették életüket. A gyorsan süllyedő hajó utasait megpróbálták kimenteni, de a vízbe esettekre cápák csaptak le. Végül százegy ember veszítette életét a balesetben és hatvanegyen élték túl. A rokonok és barátok aggódva olvasták a tragédiáról megjelenő cikkeket és reménykedtek, hogy az ifjú házasok a szerencsés túlélők között lehetnek. A remény azonban szertefoszlott, mikor megérkezett a távirat: „Szerencsétlenül jártak”.

A szörnyű tragédia megrázta a családot, Beniczky Géza egyetlen fiának elvesztése után nem akart már Tiszaföldvárra menni. A fiataloknak szánt kúriából gyermekszanatórium létrehozását tervezték, de ezt az I. világháború kirobbanása megakadályozta. Ezután többször gazdát cserélt az épület, végül fiúotthon kapott itt helyet. A II. világháború alatt egy ideig hadikórház is volt, majd gyógypedagógiai intézetként és nevelőotthonként használták, ezt a funkcióját a mai napig betölti. A kúriaépületet az évek során a felismerhetetlenségig átalakították, tornyainak tetejét lebontották, díszeit leverték. Bár ma már nehezen ismerhető fel benne a korábbi épület jellege, a család által kitűzött karitatív célokat sikerült megvalósítani.

A tragikus sorsú nászutasok hullámsírban nyugszanak, így a család számára érthető módon fontossá vált, hogy valamiképpen emléket állítsanak nekik. A tiszaföldvári és a tiszaroffi templomban is emléktábla idézi fel a fiatalok balsorsát. A nagymama, gróf Almásy Kálmánné Wenckheim Stefánia (unokája volt Beniczky István) által is támogatott Lovaregyleti kápolnában (ma Dunakeszi, korábban Alag) is találkozhatunk a hajótörést szenvedett pár emléktáblájával.

Tiszaföldváron évtizedekig járt a szóbeszéd a nászutasok hajókatasztrófájáról, bár nem túl pontosan, hiszen sokan azt mesélték, hogy az 1912-ben elsüllyedt Titanicon utaztak a friss házasok.

FORRÁSOK

Ország-Világ. 1893.10.08.
Kurír. 1997.08.25.
Kósa Károly. A Tiszától az óceánig. Titanic-legendák.
Nemzeti Újság. 1935.06.07.
Lőrincz Róbert. A Beniczky házaspár tragédiája. IN Dunakeszi Helytörténeti Szemle. 2. évf. 3. szám. 2009. december. 2-3 pp. 

Az elhagyott Luppa-mauzóleum

Az elhagyott Luppa-mauzóleum

HASZNOS INFORMÁCIÓK

Frissítés: 2026.06.13.

Cím: 2013 Pomáz, Ravatalozó utca

Látogatható: 0-24

Jegyárak: ingyenes

Megközelítés, parkolás: A Ravatalozó utcára befordulva balra kavicsos parkoló található. Innen könnyen el tudunk sétálni, jobbra a Batz gyár mellett elhaladunk, majd balra fordulva a domb tetején található az épület.

Roppant elkeserítő és szomorú látvány. Pomáz értéktárában szerepel a Luppa-mauzóleum, sőt a logójukban is látható az emblematikus épület.

A földszintről vasszerkezetű csigalépcső vezetett le a kriptába, ahol egymás felett két sorban helyezkednek el a koporsók az erre a célra kialakított falfülkékben. Ezt, ma már nem is láthatjuk, mivel annyiszor törtek be és dúlták fel a sírokat, hogy jelenleg le van betonozva a kripta teteje. De nem csak belülről tették tönkre a nyughelyet.

1994-ben a rézből készült tetőt szedték szét és vitték el. A 90-es években az önkormányzat segített és zsindelytetővel próbálták megóvni a beázástól, de a rongálások nem maradtak annyiban. Az évek alatt a korábbi bronzkaput is ellopták, majd elkezdődtek a firkálások és tovább rongálták. Az értelmetlen rombolás, a holtak nyugalmának megzavarása, az ősök felé tanúsított ilyen fajta tiszteletlenség felfoghatatlan. 

A Luppa–Mandics család sírboltját 1912-ben építtette Mandics Milán, aki Luppa Paula és Mandics Pál fia volt. A Luppa család Pomáz egyik leggazdagabb szerb családja volt, akik hozzájárultak a település életéhez, fejlesztették azt és mecénási tevékenységet is végeztek. A ma közismert Luppa-sziget is hozzájuk kötődik, Luppa Péter vásárolta meg és ültette be.

1949-ben a földhivatal egy téves bejegyzés során elvette a Luppa–Mandics családtól a mauzóleumot és egy pomázi családhoz került. A helyzetet 2021-ben sikerült orvosolni, mikor ajándékozási eljárás keretében a mauzóleum az önkormányzat birtokába jutott.

A beázás nem kíméli az épületet, ahogy az sem, hogy valakik dühöngőnek használják.

Reméljük, hogy mielőbb megoldás érkezik és az elmúlt évtizedek hányattatásai után a Luppa–Mandics család sírboltjában nyugvók megkapják azt nyugalmat és tiszteletet, melyet mindenki megérdemel, még ha többen láthatóan nem is így gondálták az évek alatt.

SAJÁT FELVÉTELEK